Lakatos Andor - Sarnyai Csaba Máté (szerk.): 1848/49 és ami utána következett… Válogatott dokumentumok a Kalocsai Érseki Levéltár 1848-1851 közötti anyagából - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 1. (Kalocsa, 2001)
II. Egyházi tanácskozmányok és reformtörekvések
II. EGYHÁZI TANÁCSKOZMÁNYOK ÉS REFORMTÖREKVÉSEK addig, míg az egyháznak ellenkező világos határzata föl nem mutattatik? Nagyméltóságod ugyan ilyetén határzaton 6. Piusnak „Auctorem fidei” bullájában méltóztatott utalni. Ámde ezen bulla illető §-ának kezdő szavai: „Doctrina, quae statuit, reformationem abusaam circa ecclesiasticam disciplinam”241 sokkal szőkébbre szorítják annak értelmét, semhogy akár a következő szavakból „ac sine libertate decisionis”242 etc. akár a damnatis243 formulájából, melyek mind a kezdő szavakban kijelelt tárgyra vonatkoznak, azt lehetne következtetni, hogy e helyen az egyházi kormányformáról általában van szó. Legalább nem fogja megmutathatni a legügyesebb értelmező is, hogy ama szőkébb értelem, melyet én az idézett helynek tulajdonítok, hermeneutice244 nem lehetséges. Annál inkább, mert ha e helyet átalános értelemben vesszük, akkor eme bulla erejénél fogva a püspök oly tárgyakra nézve is szabadon rendelkezhetik, melyekre nézve a klérus és illetőleg káptalan beleegyezését a törvények világosan megkívánják. Miután tehát sem a kérdéses bulla, sem az egyháznak más határzata a szóban levő tárgyra világosan s egyenesen nem vonatkozik, s így az egyháznak e tekintetben világosan kötelező határzata nincs, de ha volna, vagy jövendőben lenne is, miután én annak magamat előlegesen alája vetettem, akkor az én kathfolikus] érzelmemet kétségbe vonni, engem az egyház tanaitól idegen érzelemmel, s eme tanoknak nyilván és sajtó útján folytatott megtámadásával, sőt egyenesen esküszegéssel vádolni, máskép mint világos sérelemmel, s pedig ép[p] oly nagy sérelemmel, mint a mily nagy a bűn, melyről vádoltatom, nem lehet. Szint oly nagy sérelem követtetik el rajtam az egyházi fegyelemre vonatkozó nézeteim miatt. Avagy ha valaki a fönálló egyházi törvények- s intézményeken némi változásokat óhajt tétetni, az már az egyház intézményeitől idegen, az már az egyház ellen föllázad, sőt egyenesen föl akar minden fegyelmet forgatni, és a legbecstelenebb esküszegés vétkébe esik? Ilyen teória mellett lehetlenné válik az egyházban minden józan reform, az egyház örökös mozdulatlanságra lesz kárhoztatva, és sárral dobálva mind azon sz[ent] férfiak neve, s emléke, kik valaha az egyház külalakjának változtatásán dolgoztak. És dolgoztak nem azért, mintha az egyháztól idegen érzelemmel viseltettek volna, hanem mert az egyházat szívükben imádták. Dolgoztak nem gonosz szándékkal, hanem az egyház java s dicsőségéért lángoló szfent] érzelemmel; nem az egyház fölforgatásának, hanem megtartásának buzgó kívánságával. Nem akarom ugyan magamat eme nagy, s dicső férfiakhoz hasonlítani, de azt mégis joggal megkívánhatom bárkitől is e világon, hogy szándékom ok nélkül ne gyanúsíttassék. Mert ha nekem az egyházban némelyek nem tetszenek, következik-e abból, hogy már az egész egyház nem tetszik, sőt következik-e csak az is, hogy a melyek nem tetszenek, csupán magam végett nem tetszenek? Azért akarom-e a coelibatust, vagy a gyónásra évenkint kötelező törvényt eltöröltetni, mivel égek a házasodási vágytól, vagy a gyónás kötelessége teher előttem? Ezt bizonyára senki, legalább alaposan rólam nem mondhatja. Törvénytelen úton, az egyház törvényeinek tettleges megvetésével, s azok elleni lázítással akartam-e reform-nézeteimet életbeléptetni? Nem, hiszen akkor én, és a velem érzők, nem igyekeztünk volna a zsinatokra hatni, s nem vártuk volna be ezeknek, s ezek által közvetve az összes egyháznak határozatát, hanem inkább kitűzve az egyház elleni lázadás lobogóját, tettlegesen életbeléptettük volna azon elveket, melyeket most elfogadás végett az egyház ítélő széke elébe terjesztettünk. Ha tehát egészen más az egyház törvényei- s intézményeinek tettleges megvetése, vagy azoknak törvénytelen úton megkísértett fölforgatása, és más, az egyháznak bel lényegével nem ellenkező, s azért lehetséges reformoknak, annak útjáni sürgetése: akkor vajon miként lehet az ellen, ki csupán az utóbbit cselekedte, az elsőt pedig meg nem kísértette, 241 "Doctrina, quae statuit, reformationem abusaam circa ecclesiasticam disciplinam": az elvvel, mely megállapítást nyert, a reformáció az egyházi fegyelem kapcsán visszaélt 242 "ac sine libertate decisionis": a véleményalkotás szabadsága nélkül 242 damnatis: elátkozott 244 hermeneutice: hermeneutikailag (hermeneutika: a szöveg értelmezés tudománya) 93
