Lakatos Andor - Sarnyai Csaba Máté (szerk.): 1848/49 és ami utána következett… Válogatott dokumentumok a Kalocsai Érseki Levéltár 1848-1851 közötti anyagából - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 1. (Kalocsa, 2001)
I. Az április törvények következményei
I. AZ ÁPRILISI TÖRVÉNYEK KÖVETKEZMÉNYEI mozgalom okait, céljait és működését részletezi, valamint papjait annak támogatására buzdítja. Krisztusban kedves Atyánkfiái és Fiainknak Üdvözlet az Úrban! Tudva van előttetek Krisztusban kedves Atyánkfiái és Fiainknak miképp az újabb kornak statusvallást s ennélfogva vallási előnyöket sem tűrő eszméi nyomán, alkotmányos átalakulásunk, minden törvényesen bevett vallásfelekezeteknek, az alkotmányos szabadság terén egyenlőséget biztosított. A legújabb törvények XX. cikk. 2.§-ban, mely imígy szól: „E hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezetekre nézve, különbség nélkül, tökéletes egyenlőség és viszonosság állapíttatik meg.” Miképpen kívántuk a kath[olikus] egyháznak eme, hazánkban eddig nem ismert állása iránt, Krisztus híveit általatok a közbéke fönntartásának érdekében fölvilágosíttatni. S egyrészről bizodalmunkat Urunk- Mesterünkhöz egekbe fölirányozva, őket megnyugtatni. Másrészről pedig emez új helyzetünknél fogva, ősi szent hitünk irányában immár komolyabbá vált kötelességeik buzgóbb teljesítésére lelkesíttetni: folyó hó 5-dikén kelt körlevelünkben51 bővebben előadtuk. Minthogy azonban egyrészről sz[ent] Jakab apostol intése szerint: ha valaki az igét meghallgatja, és nem teljesíti, az hasonló a magát tükörben megnéző, de attól azonnal elforduló s minő voltát elfeledő emberhez.52 Figyelmeteket azon, immár hazaszerte erélyesebben nyilatkozó katholikus szellemi mozgalomra irányozni, mely egy katholikus, ősi egyházunk jogszerű igényeit, az alkotmányos szabadság terén képviselendő katholikus közvéleménynek, alkotmányos ösvényen eszközlendő kifejlesztésére törekszik. Ezen fölújult katholikus öntudat, a legközelebb múlt országgyűlésen53 a vallási törvények54 55 tárgyaltatása alkalmával kezdett fölmerülni. S nem késett egy, több egyházi és világi rendű mindkét táblai tagok által aláírott petíciójában nyilatkozni, mellynek végső pontjában35 nem egyebet igényelt az alkotmányos szabadságunkkal egykorú kath[olikus] egyház számára, mint ugyanazon jogok egyenlő szabad élvezhetését, melyeket protestáns atyánkfiainak részére az 1790/1 26-dik t[örvény]-c[ikk] 10-dik §-a56 már biztosított. A petíció szavai: a kath[olikus] alapítványokat, katholikusokból álló bizottmány kezelje. Eme petíciója ugyanazon elveken nyugszik, melyeken maga a fönn idézett vallásügyi törvény, tudniillik az alkotmányos szabadság egyenlőségének s viszonosságának, azaz oly közösségének elvén, melly semminemű különbséget, (miképp maga a törvény szól) az alkotmányos polgári jogok élvezhetésében meg nem tűr. Ezen petíció, elkésettnek nyilváníttatván, mellőzve lön. Minden alkotmányos eszközöket fölhasználni, nevezetesen azon jogokat, melyeket eddig apostoli királyaink csak a kathfolikus] egyháznak egyenes megbízásából gyakoroltak, miután azokról, a legfőbbeket kivéve, apostoli királyunk III. t.-cz. 7.§.57 értelme szerint lemondott; eredeti tulajdonosuknak, a kath[olikus] egyháznak, a többször 51 Lsd. korábban 52 Jakab 1,23. 53 Az 1847/48-as utolsó rendi országgyűlésre utal. 54 1 848/XX. te. 55 A petíció 4. pontja: „Negyedszer, miként az evangélikusok s nemegyesült görögök egyházi és iskolai alapítványaikat önmaguk függetlenül kezelik, úgy a katholikus közalapítványokat, ideértvén azokat is, melyek eddig a kir. helytartótanács alatt álltak, kivéve a m. kir. egyetemet, egy, csupán egyházi és világi katholikusokból álló bizottmány kezelje. ” RN I. kötet 1848. 252.0 56 1791/26.te.10.§: „Az evangélikusoknak egyházaik, lelki pásztoraik, mindenféle iskoláik, valamint kórházaik, árvaházaik, és az ágostai és helvét vallásúbármely szegények avagy az ifijúság részére tett vagy jövőben teendő alapítványai, valamint a könyöradományok tőlük semmiképpen el ne vétessenek, se kezeikből se igazgatásuk alól semmi síin alatt ki ne vétessenek; MT.1740-1835. 175.0. 77 1848/111.te.7§: „Az érsekek, püspökök, prépostok, s apátoknak és az ország zászlósainak kinevezése, a kegyelmezés jogának gyakorlata, és a nemességnek, czímeknek, s rendeknek osztása mindig az illető felelős magyar minister ellenjegyzése mellett, egyenesen O Felségét illeti ”. MT 1836-1868. 219.0. 23
