Lakatos Andor - Sarnyai Csaba Máté (szerk.): 1848/49 és ami utána következett… Válogatott dokumentumok a Kalocsai Érseki Levéltár 1848-1851 közötti anyagából - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 1. (Kalocsa, 2001)
I. Az április törvények következményei
I. AZ ÁPRILISI TÖRVÉNYEK KÖVETKEZMÉNYEI Veér Lukács plébános-helyettest kívánta kinevezni. A vita egyes lépéseit igyekszünk nyomon 2.4. 8-9. 11. 14. 18. 21.22. követni. Elsődlegesen a vallási egyenlőségről szóló XX. te.-ben foglaltak ellensúlyaként jelenik meg a püspökök által kezdeményezett konzervatív indíttatású egyházi jog- és vagyonvédelmi célú katolikus autonómia elképzelés. A dietális viták és a meghozott törvények ugyanis jól mutatták, hogy az új helyzetben a klérus a régi módon és súllyal már nem tudja érvényesíteni érdekeit. Ennek fokról-fokra való belátását tükrözi a lépésről-lépésre kialakított püspöki autonómia-igény és elképzelés. A felállítandó autonómia-szervezet hatásköre az egyház úgynevezett külső ügyeire vonatkozott volna. Ezek közé tartozik a zsinatok szabad megtartása éppúgy, mint az iskolák alapításának szabadsága, vagy az egyházi és iskolai alapítványok - azaz az egyházi vagyon - szabad kezelésének joga. Más szóval főként azokra a területekre terjedt volna ki ez a kompetencia, amelyek a megváltozott viszonyok között a polgári állam kezébe mentek át. Ugyanakkor kerülte, hogy a szervezetet bármiféle hitelvi vagy egyházfegyelmi illetékességgel ruházza fel. A tervezett hierarchikus struktúra, többszörös választási szűrő és az egyháziak döntő súlyú szavazata - a számszerű világi többség ellenére - garantálta volna, hogy a szervezet felsőbb klerikus körök céljainak megfelelően működjék. Nádasdy érsek a püspöki kar döntését követve az autonómia-szervezet létrehozásának érdekében 1848. május 16-án körlevélben fordult híveihez, amelyben kérte hogy az egyházi vezetés által elérni kívánt fenti célokért aláírásgyűjtési akciót is indítsanak a hívek körében. ||] Ez azonban nem haladt a meghirdetők által kívánt és várt gyorsasággal. A klérus törekvéseit ellenző liberális és főként radikális körök ugyanis „tized-visszaállítási ívként” aposztrofálták a hívek között ezt a körözvényt. Előfordult, hogy kitöltetlenül küldték vissza az íveket az illetékes püspöki hivatalokba. |12-13 Az újszerű egyházi autonómia-szervezet az egyházfők többsége számára mindenekelőtt taktikai lépés volt, a megváltozott társadalmi és politikai-hatalmi berendezkedéshez való alkalmazkodás szándékával. Erre mutat az is, hogy amikor az új berendezkedés 1848 őszétől fokozódó nehézségekkel került szembe, a felső klérus körében fokozatosan elhalkult az autonómiát követelő hang. A közteherviselésről szóló törvény értelmében az egyházi birtokok után fizetendő adó nagyságának megállapítására a minisztérium adatokat kért a javadalmakról. Ennek kapcsán fogalmazódtak meg, azok a Nádasdy Ferenc érsek utasítására kidolgozott észrevételek, hogy a kalocsai érsekségnek a tized- és úrbér veszteség után megmaradt jövedelmeit miért nem lehet pontosan felmérni és így megadóztatni sem. 1_6. Ugyanakkor a lakosság jó része a tized eltörléséről szóló törvényre hivatkozva minden egyházi járadék további fizetését is megtagadta. 19. A kalocsai egyházmegyében például nagyon feszültté vált e miatt a miskei és nádudvari plébános és a hívek közti viszony. Ezzel kapcsolatban a püspöki kar 1848. július 19-i dátummal felterjesztést intézett a miniszterhez. Ebben egyfelől arra kérte Eötvöst, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel szorítsa rá a híveket a megmaradt egyházi adók beszolgáltatására, másrészt pedig segélyek kiutalását indítványozta addig is, amíg az egyházi tized megszüntetését kimondó törvénycikk 2. §-ában jelzett kármentesítésre sor nem kerül. Válaszában a minisztérium felhívta a főpásztorok figyelmét az általa kibocsátott 1848. július 20-i rendeletre. Eszerint, amíg törvény nem készül az egyházi személyek ellátásáról, minden egyházközségnek magának kell gondoskodnia, méghozzá a korábbi mértékben. Ha az egyházközség vonakodik ennek eleget tenni, a hatóságoknak kötelessége azt behajtani. [20 Az úrbéri terhek megszüntetésével kapcsolatban 1848. évi IX. te. 1. § kimondta a magán földesurak kármentesítését. Az egyházi javadalmasokat azonban az úrbéri kártalanításról szóló u IX. te. 1§. „A törvényhozás a magán földesurak kármentesítését, a nemzeti közbecsület védpajzsa alá helyezi." 12
