Lakatos Andor - Sarnyai Csaba Máté (szerk.): 1848/49 és ami utána következett… Válogatott dokumentumok a Kalocsai Érseki Levéltár 1848-1851 közötti anyagából - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 1. (Kalocsa, 2001)
Bevezető
BEVEZETŐ kettőzött mássalhangzókra, azokat - szemben az 1974-es szabályzattal5 - olyankor is elhagytuk, ha ejtésük vitás (pl. melly = mely, hattalmas = hatalmas). Ugyanígy tettünk az összetett szavakban, illetve a nem rag helyzetben álló kettőzött mássalhangzókkal akkor is, ha mássalhangzó után következtek, mivel ezt kiejteni úgysem lehet, sőt esetleg félreértést is okozhatnak (pl. mosttan = mostan). Ugyancsak elhagytunk minden ‘-ot - ellentétben az utóbb hivatkozott cikkel6 - tekintet nélkül arra, hogy azt névelők (pl. a’ király = a király), kötőszók (a'mely = amely) mellett, vagy a -nak/nek rag helyett (pl. a királyok’ szívei) használták-e a forrásban. A szavak egybe- vagy különírásánál is a mai szabályokat tartottuk szem előtt. Eltérően Benda Kálmán iránymutatásától7 ezt alkalmaztuk az „az” illetve „a” névelővel összetett névmásokra és határozókra is (pl. az ki = aki, az hol = ahol, az mely = amely, az mint = amint). A nevek, helynevek írásmódja gyakran változik a forrásokban, ezeket - jelezve a helyi különbségeket - inkább megtartottuk, de a források címeiben, ill. szerkesztői közlésekben egységes változatban hivatkozunk rájuk. A gyakran előforduló latinos írású szavakat magyar változatban igyekeztünk közölni (pl. clerus = klérus), de a ritkábban előforduló kifejezéseknél itt is megtartottuk a latin változatot. Természetesen az érthetőség mint fő szempont nem jelentette azt, hogy ne törekedtünk volna a szövegek stílusának, nyelvjárásának megőrzésére, a szövegek „íze” véleményünk szerint megmaradt. A központozás változtatásai pedig elsősorban az oldalas körmondatok tagolását jelentették. Kis- és nagybetűket cseréltünk ki időnként pl. a tagolás során kezdett mondat kedvéért, illetve elhagytunk felesleges nagybetűket a szövegekből. A nyomtatott forrásokban dőlt betűvel szedett részeket eredeti formájukban közöltük. Ennek következtében, az elkülöníthetőség kedvéért, az eredetileg aláhúzott részeket - a Benda-féle szabályzattól8 eltérően - nem dőlt betűvel, hanem mi is aláhúzottan tesszük közzé az írott és nyomtatott dokumentumokban egyaránt. Célunk ezzel az eredeti forrás pontosabb tükrözése. Az egyes iratok irattani meghatározásánál a könnyebb átláthatóság miatt kiírtuk a megfelelő irattani terminust (pl. tisztázat, fogalmazvány) és nem a hivatkozott szabályzatban jelzett9 nyomtatott nagy betűket (pl. A: tisztázat, B: fogalmazvány) használtuk. A jegyzetelésnél szintén az olvashatóság és az érthetőség volt a célunk. Nem közöltük a jegyzetekben valamennyi említett személynek (pl. egy közösen írott levél számos aláírójának) az életrajzát, csak a fontosabb szereplőknek, levélíróknak, illetve címzetteknek a pályáját foglaltuk össze röviden. A ma már nem. vagy más értelemben, illetve alakban használt szavakat és az idegen kifejezéseket, valamint a rövidítéseket értelemszerűen dokumentumonként magyaráztuk, vagy feloldottuk. Szerkesztői közléseinket a szövegen belül mindig kapcsos zárójelbe tettük. A szövegkritikai és a tárgyi jegyzeteket - ellentétben a Benda-féle szabályzattal10 - nem különítettük el oly módon, hogy az előbbieket latin kis betűkkel jeleztük volna, hanem a kettőt egybevéve, folyamatosan növekvő arab számokkal jelöltük. A jegyzetek mindig a vonatkozó lap alján, nem a forrásdokumentum végén, helyezkednek el, és a nyomtatásban számozásuk nem laponként és - szemben Benda Kálmán regulájával11 - nem is iratonként történik, hanem folyamatosan a kiadvány egészére kiterjedően. Az eredeti forrásban szereplő jegyzeteket a dokumentum végén, végjegyzetként közöljük. ” Benda 446. 6 Benda 445. 7uo. * Benda 445. 9 Benda 4.51. 1,1 Benda: 454. 1 1 llA 7
