Lakatos Andor - Sarnyai Csaba Máté (szerk.): 1848/49 és ami utána következett… Válogatott dokumentumok a Kalocsai Érseki Levéltár 1848-1851 közötti anyagából - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 1. (Kalocsa, 2001)

I. Az április törvények következményei

I. AZ ÁPRILISI TÖRVÉNYEK KÖVETKEZMÉNYEI

E f[olyó] évi július hó 12-én Kalocsán létemkor fájdalmasan értettem, hogy Mokossay Mátyás alesperes, és petrovoszellói plébános úr a Főtisztelendő Szentszéket arról értesítette, hogy az adai Községnek egy része, nem csakhogy lelkészének nem akar, sőt inkább mint botrányos életű papot innen eltéttetni kíván. És fájdalom! Ezen istentelen koholmány következtében a tisztelt Szent Szék ellenem anélkül, hogy velem a vád közöltetett, s szokás szerint feleletre kiadatott volna, alattomos inquisiciót rendelt. S az érintett Mokossai urat mint vádlót, és Lóránt Sándor zentai plébános segédet (ki szintén ezen állomást elnyerni óhajtozók egyike) inquisitornak kinevezte. Mire nézve - nehogy anélkül, hogy kihallgattattnék elítéltessek - azonnal Méltóságodhoz siettem, atyai Kegyes színe előtt legalázatosabban esedezvén, hogy Mokossai alesperes inquisitori eljárása egész terjedelmében felelet végett velem közöltessen.

Méltóságos Püspök Úr! Várva vártam a napot, melyen a Szentszéki kiküldöttek Adán megjelenendnek, de noha az inquisició már július 20-án az alesperes kezében volt, azonban minthogy az ellenem tett hamis vád bebizonyítására hamis tanúk keresése s az emberek elcsábítása szükségeltetett, erre pedig több idő kivántatódott, csak november 29-én - reám nézve a legnagyobb titokban - érkeztek ide. Ezalatt az idő alatt Mokossai és Véér Lukács közt sűrű levelezések történtek, titkos konferenciák gyakran tartattak, melyekbe Ledniczki János adai jegyző, mint elnök szerepelt. S így mindent, amit csak megbuktatásomra a nevezett jóurak tehettek elkövettek. S minden erőlködés dacára szégyenben maradtak. Ugyanis, ami a vád azon kitételét: mintha az adai községnek egyrésze lelkésznek nem akarna illeti, ennek bebizonyítására természetesen a lakosok elcsábítása, ellenemi fellázítása kívántatáván, Véér Lukács helyettes úr, ennek könnyebb kivitelére az alesperestül a Község folyamodványa alá mellettem aláírott neveket kezeihez kapván, nem borzadt pap létére a legalacsonyabb s legszemtelenebb eszközöket megragadni. Lednitzki adai (nemsokára bízvást mondhatom) kicsapott jegyzővel kezet fogván, ki nekem, mivel a boldogult plébános úr betegségében mint quasi administrator ötét - minthogy a templom pénztárába több évi kamattal tartozott - kötelességem szerint többször fölszólítottam, s mint fizetni vonakodót az alesperest, és a Tisztartó úrnak elébe idéztettem. Különben mivel egy ízben, mint vallástalan templomkerülőt, s botrányos életű ágyastartót keresztény kötelességeire s lelke üdvére barátilag figyelmeztettem legdühösebb ellenségem, Véér Lukács őszinte barátja, s oskolatársa. Ez a rossz lelkű, semmi jellemű vallástalan ember, noha a Községnek a Szentszékhez irányzott alázatos folyamodványa alá, ő is nevét mellettem aláírta, alattomosan (mert nyílván föl lépni nem mert) hívogatta magához az embereket, s búitogatta ellenem, de bezeg pórul járt, mert világosságra jővén a dolog, a Község gyűlésbe idéztetvén, mint rossz lelkű búitogató s csendzavaró nyilvánosan meghurcoltatott. Ez alkalommal egyszersmind a községi gyűlésből, egy Küldöttség által Véér Lukáts uram is komolyan megintetett, hagyna föl a paphoz nem illő népzavarással s ármányos bújtogatással. Azonban a tisztelt helyettes Úr a Községi intésre mit sem adván, tovább folytatta ármányos bujtogatásait. S minthogy becsületes jellemű embereket (ámbár sokakat megkísértett) ravasz hálójába már nem keríthetett az egész város előtt tolvajságárul ismeretes Kiss István, Dósa János, Csuzdi József, Kelemen Imre (ki jelenleg a rablás és gyilkosság végett a vármegye által elfogatattván bebörtönöztetett) nevezetű adai lakosokkal barátságba lépni nem iszonyodott. Hej! De sok jó bort elnyelt istentelen gégéjök! De sokszor tántorogva mentek ki a plébániáról! Ezek voltak a főverbunkosok, házról házva járván, s egy a Lednitzki által föltett folyamodványt, aláírás végett magukkal hordozván, a népet azzal ámították: hogy Budai már úgy is plébánosunk nem leend, mert a Szentszék ellene van, tehát Véér Lukácsot kérjük. De így se boldogulhatott tisztelt helyettes úr, mert verbunkosai több helyen kibotoltattak. Végre Véér Lukács Úr személyesen kezdte járni a búcsút, házrúl házra menvén, könyörgött, álljanak ő hozzá, mit tudnak azon a Budayn szeretni, s írják magukat Lednitzki által föltett folyamodvány alá, s

43