Lakatos Andor - Sarnyai Csaba Máté (szerk.): 1848/49 és ami utána következett… Válogatott dokumentumok a Kalocsai Érseki Levéltár 1848-1851 közötti anyagából - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 1. (Kalocsa, 2001)
V. Papi sorsok 1848-51
V. PAPI SORSOK 1848-51 Én részemrül mindent el fogok ezentúl kerülni, mi okot szolgáltathatna a történtekhez hasonló jelenetekre. Valamint eddig, úgy ezentúl is minden erőmbül oda fogok törekedni, hogy Isten neve dicsőíttessék magam viselete, s Krisztus Szentegyháza gyarapuljon példás éltem s tanításom által. Ezeket előre bocsájtva kérem a Főtisztelendő Szentszéket aziránt, hogy a történtek felett a legközelebb lefolyt zivataros körülmények tekintetbe vételével kegyeskedjék ítélni, és ami történt nem annyira nekem, mint a lefolyt körülményeknek tulajdonítani, amennyiben elítéltetésem órai nyilatkozatim néha tán a subordinátióval545 ellenkezők voltak, azokat egyenesen elkeseredettségbül származottaknak tekinteni. Alázatosan könyörgök, miszerint az ellenem kihirdetendő ítéletet félre tenni, eddigi, már 9 hóra terjedő szenvedésemmel megelégedvén a további szenvedéstül felmenteni, s azelőtt tapasztalt kegyességükbe részeltetni méltóztassanak. Egyébiránt a Főtisztelendő Szentszék kegyességébe ajánlva magamat, elhalok a legnagyobb tisztelet mellett Kalocsán, 1850. július 10. A Főtisztelendő Érseki Szentszéknek legalázatosabb szolgája Csicsáky József hittudor A felzeten: pr. 10. Julii 1850. Lect. in Cons. Coloc. die 11. Jul. 1850.546 Forrás: KÉL.I. 1.c. Csicsáky József 1111/1850. Eredeti levél. 114. Kalocsa, 1850. július 17. - Csicsáky József* a szentszékhez írt levelében előző levelének néhány mondatát magyarázva beismeri hibáit és engedelmességet ígér. Főtisztelendő Érseki Szentszék, Kegyes Uraim! Őnagyméltóságának Kegyelmes Érsekünk és Atyánknak 11-ik júliusrul költ atyai levelét fiúi áhítattal átolvasván, bátorkodom az abban ellenem felhozott észrevételekre imezeket a legalázatosabban válaszolni. Mi azon kifejezésemet illeti: „hajlandó lett a kegyes atya az általam felsorolt kimentő okoknál fogva eltéreledettnek tartott fia felőli véleményét, mely eddig nagy részben félreértésen alapult, megváltoztatni” ezt így értelmezem: Én igyekeztem magamat megtisztítani azon vádtul, mintha csupán törvények megvetésébül és elöljáróim iránti engedetlenségbül származott volna a forradalom alatti megrótt magam viselete, és azon hitben voltam, hogy ebbeli igyekezetem nem maradt siker nélkül. Ezáltal azonban nem szándokoztam elöljáróimat ellenem elkövetett igazságtalanságrul vádolni, mert elösmerem, hogy a küljelek csakugyan igen is nagyban tanúskodtak ellenem. Egyébiránt bírnak-e valamely alappal az általam felhozott védvek? Ennek megítélését egyenesen Őnagyméltósága az Érsek mint bírám, és kegyelmes atyám, és a Főtisztelendő Szentszék kegyességére bízom, és ebbeli ítéletökben tökéletesen meg is nyugszom. Hogy az eddigi ellenem kimondott ítéleteken meg nem nyugodtam, ezt a törődött szív egész fájdalmával bánom, mert látom az örvényt, melynek szélén állottam, és menthetetlenül veszve leendtem, ha a Főtisztelendő Elöljáróságnak türelme nem vala kimeríthetlen. Egyszersmind ígérem, miszerint lelkem benső meggyőződésébül eleget teendek a Főtisztelendő Elöljáróság minden engemet érdeklő rendeletéinek. A második pont alatt idézett állításom: „Valamint eddig, úgy ezentúl is minden erőmbül oda fogok törekedni, hogy Isten neve dicsőíttessék magam viselete, s Krisztus Szentegyháza gyarapuljon példás éltem s tanításom által.” alatt a következőket értettem. Lelkem fő óhajtása volt mindenkor az egyház java, s azt előmozdítani minden erőmbül törekedtem. Ezen 54:1 értsd: alárendeltséggel, szolgálati fegyelemmel 546 A latin nyelvű, itt nem közölt válaszban a szentszék Csicsákyt bizonyos állításai részletesebb magyarázatára kérte. 208
