Lakatos Andor - Sarnyai Csaba Máté (szerk.): 1848/49 és ami utána következett… Válogatott dokumentumok a Kalocsai Érseki Levéltár 1848-1851 közötti anyagából - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 1. (Kalocsa, 2001)
V. Papi sorsok 1848-51
V. PAPI SORSOK 1848-51 eandem Excellentiae Vestrae hisce supletorie submittere. Ceterum gratioso paternis favoribus devotus in osculo sacrae dexterae persevero Almasini die 2a Julii 1850. Excellentiae Vestrae humillimus servus et filius obedientissimus Joannes Antunovich parochus Tisztelt Egyházi Kerület!541 Az utolsó években lefolyt forradalomnak sorsosaink542 közül is sokan áldozatul estek, és estek különbség nélkül nagyok úgy mint kicsinyek, éremdús püspöki fők szintúgy mint egyszerű káplánok és plébánosok. Sokan közülük véráldozatként már Isten ítélőszéke előtt állnak, sokan hosszú és kemény fogságban sínylenek, melynek ajtajait valószínűleg előbb a halál, mint az idő nyitandja meg előttük, még mások hon és kenyér nélkül bujdosnak szerte a hazában, hol nincs egy talpalatnyi föld, melyben biztosan állhatnának. Azonban nem ez az, amit én a Tisztelt Kerületnek bepanaszlani akarok. Tudom, hogy a sors végzései előtt meg kell hajolni, s amin emberi erő nem segíthet, ott vigasztalásért csak Istenhez lehet folyamodni. Fájdalmasabban sebzi szívemet az, hogy midőn a világi egyénekre kimondott büntetések kegyelem útján nagy mértékben megszelídíttetnek, a papokon, kik pedig a fegyverek legszelídebbikével, többnyire puszta szóval vétkeztek, a törvényszékileg kimondott ítélet az egy halálítéleten kívül egész szigorúsággal végrehajtatik. Hát csak a papok azon kihányt fattyak, kiknek sorsán széles e hazában senki sem könyörül meg? Tehát azért mondtunk le az egyház szolgálatába lépvén minden világi kötelékekről, hogy a szerencsétlenség napjaiban tulajdon paptársaink által is elhagyatva lássuk magunkat? Oh, nagy dicsőséget a kath[olikus] egyháznak, melynek szolgái kevesebb kedvezésben részesülnek, mint egy indiai pária! Oh, diadalkorát az egyház ellenségeinek! Mily édes kárörömmel nézhetitek ti most a nagyhatalmú kath[olikus] papság tehetetlenségét, megaláztatását! Oh. de ezen időknek be kellett következni! Mert míg a világi vérrokonság magát meg nem tagadva minden követ megmozdít kedvesei megmentésére, addig a papság részvét nélkül nézi rokonai sorsát, sőt árulójává lesz a testvéri vérnek! Tisztelet a jóknak, és bocsánat, ha talán a tények nem tudásából hibázok. Tudtomra ugyan a honvédekül szolgált egyháziak felmentésén kívül, mi szinte nagyrészt egy külhoni főpap fáradozásainak köszönhető543, a szenvedő papság ügyében más lépés nem történt. Vagy igen, hisz az elítélt püspökök büntetése főpapi közbenjárásra megszelídíttetett. Ámde éppen ez az, ami szívem fájdalmát kettőzted. Avagy mi alrendű papok talán gonoszabbak, pártfogásra méltatlanabbak vagyunk, mint az elítélt püspökök, kikkel egy hajóbafn] eveztünk, s kiknek buzdításaira haladtunk leginkább azon irányban, mely most bűnül rovatik fel nékünk? Vagy ha a szerencsétlen püspökök testvéreik a a pártfogó püspököknek, nem vagyunk-e mi az ő fiaik, kik e névnél fogva legalábbis annyi pártfogást joggal igényelhetnénk, mennyiben a testvérek részesülnek? Pedig oh, kegyes ég, mi volna könnyebb, mint a trónust a papságnak a forradalmi időkbeni nehéz és veszélyes állásáról felvilágosítani? Mi könnyebb, mint odafent megmondani, miképp egyebek közt a Kalocsa megyei papság másoknál erősebben ingereltetett, s számosabb okok által sodortatott a forradalom örvényébe? Mert vajon ki volt e hazában, ki durvábban megtámadtatott, hangosabban a nép ügye ellenségének kiáltatott volna ki, mint a kath[olikus] papság? Ha tehát 241 A címzésben, s a későbbiekben sincsen pontosan megnevezve az espereskerület. Előfordulhat tehát, hogy amolyan „körlevélként”, valamennyi espereskerületben terjesztették. 542 értsd: sorstársaink 543 Valószínűleg Viale Prela nunciusra gondolhat, akiről köztudott volt, hogy számos esetben közbenjárt a magyarországi papokért Ferenc Józsefnél. 206
