Lakatos Andor - Sarnyai Csaba Máté (szerk.): 1848/49 és ami utána következett… Válogatott dokumentumok a Kalocsai Érseki Levéltár 1848-1851 közötti anyagából - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 1. (Kalocsa, 2001)

V. Papi sorsok 1848-51

V. PAPI SORSOK 1848-51

felolvasására hivatalosan a szentszék elé hivattam, és gyertyák is égtek az asztalon; de az előbbivel annyiban megegyezett, hogy ítélet előtt bíróilag megidézve nem voltam, sőt a sz[ent] kánonok által kijelölt útoni önvédelemre csak fel sem is szólíttattam, egyszer adott felvilágosító válaszomra, melyre csak három nap engedtetett, feleletet sem kaptam, s így ellenem felhozott vétségeimtül még a mai napig sem győzettem meg. Ezen ítélet következtében bezáratás és poenitentiára335 voltam kárhoztatva, intettem, hogy sirassam meg vétségeimet, böjtöljek, s tartsak szent elmélkedéseket, hogy az Istennel kibéküljek.

Ezekre Főtisztelendő Szentszék, őszintén megvallom, csak keserűség az, amit érzek, könnyük helyett szomorúság nyilvánul arcomon, de nem a poenitentia tartás szomorúsága, hanem a megbántott emberi méltóságé. Én Főtisztelendő Szentszék, akarom vagy nem akarom, de nem tudok az ellenem felhozott vétségekért sírni, nem tudok szomorkodni. Hitem szerint az ellenem felsoroltaktul legnagyobb részben tiszta vagyok, tiszta mivel rossz szándok lépteimet nem vezérelte, tiszta mivel kényszerülve éreztem magamat arra, mit tettem.

Ha meggyőzettem volna a vádpontokrul, meg fogtam volna vétségeimet siratni a megsértett lelkiösmeret egész fájdalmával, szívesen szenvedtem volna mindent, mert a szenvedés balzsam lett volna a sebhedt lelkiösmeretre, fiúi áhítattal csókoltam volna a kezet, mely sújtott, mert tudtam volna, hogy szerető atyának gyógyító keze az. Avagy ha legalább a törvények által kijelölt úton ítéltettem volna is el nyugodt maradhattam volna, s nem szállhatta volna meg bensőmet senki más iránt a keserűség, mint a sors, avagy önmagam iránt. Ezen esetben fiúi bizodalommal s szeretettel viseltethettem volna elöljáróim iránt, kik mindent megtettek részökrül igazolhatásomra, mit megtehettek. És fogékony kebelre találtak volna a vétségek megbánására intő szavaik. A történtek után azonban, midőn onnét sújtattam, hová az igazság elleni bántalmak elől menekülnöm kellett volna: fájdalom az Főtisztelendő Szentszék, az elkeseredettség fájdalma, mi egész bensőmet elfoglalta.

Ezek folytán alázatosan kérem a Főtisztelendő Szentszéket: kegyeskedjék engem a további szenvedéstül fölmenteni, s előbbi becsületembe tökélletesen visszahelyezni; avagy ha ez nem történendik, mint előbbi alázatos folyamodványomban könyörögtem, a papságbul végképp elbocsájtani.

Mi az ellenem legújabban felhozott vádakat illeti, azokra röviden a következőket bátorkodom válaszolni: világi öltönyben azért járok, mert a reverendám oly szűk, hogy azt viselnem lehetetlen, addig is elég kiállanom, míg templomba megyek, mert úgy érzem magam benne, mintha békóba volnának tagjaim, pénzem pedig nincs, hogy másikat csináltassak magamnak, de adósságba sem akarom magamat keverni. Szobám megváltoztatása azért történt, mivel már hónapok óta friss levegőt nem szívtam, az udvari levegő pedig melegebb évszakban - különösképpen a kácsás gödör szomszédságában, hol előbbi szobám volt - aki rendesen sétálni jár, még annak sem igen ajánlható. Egyébiránt az előbbi szobámat is a vicerector közbejöttével választottam, a rector tudta nélkül, valamint a mostanit. Mi hajamat illeti, azt azért viseltem oly nagyra még hűvösebbek voltak, mert fejemben reumatikus szúrásokat éreztem, engedelmet pedig nagyobb haj viselhetése végett kérni, annyival is kevésbé jutott eszembe, mert több főméltóságokban levő egyházi férfiakat ismertem, kik nagy hajat viseltek, ösmertem gyermekségemtül fogva a kalocsai káptalan néhai nagyprépostját, Méltóságos Csuport536, ki szint oly, vagy nagyobb hajat viselt mint én, s úgy hátrafésülve mint én.

Néha énekeltem társaimmal az igaz, de az azért történt, hogy egymást kissé felvidítsuk, mert ha szüntelen magányunkba zárkózva maradunk, úgy elbúsuljuk magunkat, hogy végre

5,5 értsd: vezeklésre, bűnbánatra (lat.)

5JI' Csupor Mihály (Szemere, Győr vm. 1765. - Kalocsa, 1842. okt. 1.) 1790-től állt az egyházmegye szolgálatában, 1821-től a Kalocsai Főszékesegyházi Káptalan tagja, 1840-től választott drivasztói püspök, nagyprépost. Ld. Lakatos Andor 1998: 121.0.

203