Lakatos Andor - Sarnyai Csaba Máté (szerk.): 1848/49 és ami utána következett… Válogatott dokumentumok a Kalocsai Érseki Levéltár 1848-1851 közötti anyagából - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 1. (Kalocsa, 2001)
V. Papi sorsok 1848-51
V. PAPI SORSOK 1848-51 ismét kegyes volt atyai színe elé hivatni, s háromszáz pengő forintot kézbesíteni a rácok ellen lemenő szegény nép közt általam kiosztandót, azon világos meghagyással, hogy mennék a városházhoz, s tartanék - mint magát Őkegyelmessége kifejezni kegyes volt - az ott összesereglett néphez gliceriát533. Erre én kijelentettem, hogy ezt az úton legcélszerűbben megtehetném, azonban Őexcellenciája ismételt akartjának, mely rám nézve - kit határtalan kegyelmeivel halmozott - parancs volt, engedve, tartottam a városházánál összesereglett néphez beszédet, előadván Őexcellenciájának mint kegyelmes atyánknak egész magasztosságában hazafiúi buzgóságát. Jóllehet pedig az uralkodóház ellen egy szót sem szólottám, tartottam mindazáltal ez időtül, nehogy valaki által később mint lázító bevádoltassam; a tapasztalásbul tudván, miszerint a nép közt többnyire találkoznak, kik a hallottaknak vagy együgyűségbül, vagy éppen rosszakaratbul egészen ellenkező értelmet tulajdonítanak, mint a szónok szavai alatt értett. Ezen időtül fogva - minthogy azelőtt sem viseltetett irántam rosszindulattal - minden alkalommal bebizonyította erántami vonzódását s bizodalmát a kalocsai nép, meg lévén győződve, hogy a rácok ellen lent voltak egyedül csak az én felszólításom következtében történt visszavonulásuknak köszönhették életűket. Azonban hittem, hogy ha a császári seregek Kalocsára jövendenek, a nép erántami bizodalma miatt áldozatul foghatnék esni, mert az akkori zavaros időkben tudtomra csak azt kutatták leginkább a megszálló seregek parancsnokai, kikben helyezi kitűnőleg bizalmát a nép, mely hódolatát a császári főparancsnok előtt elmulasztotta. És így valahányszor Kalocsára jött a császári sereg - bár ismételten állítom, a császári ház ellen soha nem izgattam - eltávoztam Kalocsárul, mert nem szerettem volna senki haragjának áldozatául esni, avagy csak egy időre is elhurcoltatni. Félvén tehát - akkoron a császári parancsnokok eljárását még nem ösmerő - nehogy rabláncokra fizettessem, s méltatlankodásokkal illettessem, minthogy a császári seregek az országban voltak, hol előre nyomultak, hol hátra vonultak, különösen a Dunán, mely szomszédságunkban van, fel- s alá hajókáztak, magam megmentése tekintetébül szakállt és bajuszt viseltem, mit különben az egyházi kánonok sem tiltanak, s hogy ez - szokásban nem lévén - minél kevésbé legyen feltűnő, világi ruhában is jártam. Ezen magam viselete tehát kifolyása volt, hogy ne mondjam szükséges következménye azon lépésemnek, melyért a Nagyméltóságú Érsek Őkegyessége által érdememen felül dicsértettem. A bajusz és a szakáll, valamint világi ruha viselésére bírtak továbbá - az imént említett fő okon kívül - a nép lázas hangulata, s egymás utáni legszigorúbb parancsolatok a fegyverfogásra. Ezek után a vészt, mely fejem fölött összevonult, nem is gyanítva, egyszerre a legirtózatosabban sújtattam. Nagyméltóságú Érsek Őkegyelmessége ugyanis anélkül, hogy magam védelme megengedtetett volna, Bécsben hozott határozatánál fogva engem hivatalomtul megfosztott, a papi hivataloskodástul felfüggesztett, és ami becsületes emberre morális halál, deficientiára kárhoztatott, more moraliter deficientium534 büntetendőt. Főtisztelendő Szentszék! Az imént említett ítéletet egész borzasztóságában csak az képes felfogni, kinek egész élte szennyfolt nélküli volt, kinek élete és becsülete eggyé forrt annyira, hogyha a másodiktul megfosztatik, az elsőtül megfosztatni már nem nagy bajnak tekinti. Az említett eljárás tehát engem - ki mindég féltékeny voltam becsületemre, nem kevésbé mint életemre - a legmélyebben elkeserített, s azon szélső határra juttatott, melynél az utolsó féreg is erősnek érzi magát, s ellenszegül, bár mindamellett is eltiportatik szegény! A leverő, de meggyőződésem szerint törvények mellőztével hozott ítéletnek tehát nem engedelmeskedvén, újabb ítélet hozatott ellenem, mely az előbbitül annyiban különbözött, hogy értsd: buzdító beszédet 5,4 értsd: erkölcsileg fogyatékos. Csicsáky azt fájlalja, hogy erkölcsi hiányosság, vétség miatt ítélte el a Szentszék, pedig ő ilyen bűnt érzése szerint nem kötetett el. 202
