Lakatos Andor - Sarnyai Csaba Máté (szerk.): 1848/49 és ami utána következett… Válogatott dokumentumok a Kalocsai Érseki Levéltár 1848-1851 közötti anyagából - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 1. (Kalocsa, 2001)
V. Papi sorsok 1848-51
V. PAPI SORSOK 1848-51 találkoztak többen488, kik őt maradásra unszolták, azonban Fontányi Perczel többszöri felszólítására maradni nyíltan vonakodott, hivatalát és plébánosa magányosságát adván okul. Könnyen segítek én azon, felele Perczel, de ő álandon maradott489, és mi csudálkoztunk, hogy mer ily veszélyes időben és helyzetben egy tábornok felhívásának ellentmondani. A szóváltások közt előhozta Perczel, mikép ő sajnálná az elámított szerb népet s vagyonát egészen semmivé tenni, és kész lenne őket felszólítani magok megadására, és felszólítá ismét Fontányi urat, volna- e bátorsága személyesen közükbe menni, és az ajánlatot megtenni. Ő igennel felelt, minthogy ottani káplánsága alkalmával igen nagy rokonszenvvel viseltettek iránta a szerbek, azonban anélkül, hogy ottmaradási szavát adta volna, ő is, mi is Perczeltül eltávoztunk és elszéledtünk megtenkinteni a tábort. Összeszedődvén a hazajövetelre nyilatkoztatá Fontányi úr, hogy Perczel ismét hivatta, és megparancsolta neki a maradást, mire ő tartván a következéstől elhatározta ugyan az ottmaradást, de előbb velünk együtt Kulára visszatért, ahol magunk is látván szüleinek a sok szenvedések által roncsolt egészségöket és házokban a pusztítás nyomait, helyeseltük, hogy szülőinek vigasztalásokra nehány napokat hon töltsön, így elvégezvén hódolati tisztünket szerencsésen visszatértünk helységünkben, nehány napok múlva azonban Fontányi úr is megjelent és azt állította, mikép személyére szükség nem vala, minthogy Perczelnek a Csajkások kerületében való bevonulásával felszólítás nélkül is annak nagyobb helyei mint Josephsdorf és Csurog magokat megadták légyen. Ezek után Fontányi káplán úr rendesen folytatta egész június végéig kápláni hivatalát, szülőit máskor is meglátogatta ugyan, tudtunkra azonban sem világi sem katonai hivatalt a táborban nem viselvén. Melynek nagyobb hitelére adjuk ezen helységünk pecsétjével megerősített bizonyságlevelünket Fontányi Alajos káplán úrnak a maga mindenkori igazolására Szántován, október hó 9-én 1849. Győríy Pál, Vörös Mátyás, Molnár Simon, Filákovits Marián esküttei Szántóvá helységének [A pecsét körirata: Szántóvá helység pecsétje 1849.] Alulírott hitelesen bizonyítom, hogy mindazok, amiket Szántóvá helysége elöljárói Perczel jelenlétében történtekről Fontányi Alajos személyére vonatkozólag előadnak, mind úgy történtek légyen. Kelt Dautován, október 9-én 1849. Miklósváry Péter plébános Forrás: KÉL.U.c. Fontányi Alajos 999/1849. II. sz. melléklet. Eredeti tisztázat. 92.[ Temesvár, 1849. október 11. - Válics János* jelenti a szentszéknek, hogy Temesváron van fogságban. Főtisztelendő Szentszék, Legkegyesebb Uraim! Volt idő, midőn bátran - s mint engedelmes fiúnak szülői irányában illik - bizalommal emeltem szót a Főtisztelendő Szentszék színe előtt, valahányszor a körülmények azt szükségesnek tanácsolák. De e boldog idő eltűnt, s bekövetkezett egy más, melyben félve, remegve teszem ezt, mert elkövetett hibám és azon keserű tudat, hogy a Főtisztelendő Szentszéket mélyen megsértettem, szüntelen mint vádlók tűnnek fel lelki szemeim előtt. E félelmen azonban erőt vesz a kötelesség érzete. Él ugyanis keblemben a hit, hogy engem, kit öt évek előtt a kalocsai érseki megye törvényes főnöke méltónak talált arra, hogy a szentek 4sli értsd: többen is voltak 489 értsd: nem változtatott álláspontján 182
