Lakatos Andor - Sarnyai Csaba Máté (szerk.): 1848/49 és ami utána következett… Válogatott dokumentumok a Kalocsai Érseki Levéltár 1848-1851 közötti anyagából - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 1. (Kalocsa, 2001)
V. Papi sorsok 1848-51
V. PAPI SORSOK 1848-51 voltam, az ablak pedig csukva volt előttem. Az is igaz, hogy szemüveggel néztem a bent levőket, de erre csak azt válaszolom, hogy örüljön az ezen tettemet gáncsoló, ha nincs neki szemüvegre szüksége! Hogy a cölibátust parancsoló törvény ellen nyilatkoztam, az igaz, de soha illetlenül nem. Ha Korsós kanonok úrnak Miskén illetlennek tetszettek a cölibátusróli szavaim, az onnét történt, mert ő okok hiányában egy paphoz illetlen élcéhez folyamodott, s illetlen élcéjére természetes, hogy satyrice lehetett csak válaszolni. Ha a jelen voltak megbotránkoztak, az ő szaván botránkozhattak meg. Hogy én illetlenül okoskodtam volna a cölibátus eltörlését illetőleg, azt magam ellen bebizonyíttatni kérem. Reményiem ha szemközt állok ellenemmel, majd bírom magam védeni. Hogy világi öltönyben jártam az való, de én ezt bűnnek nem tekinthettem, mert tudtam, hogy az egész katolikus papság - csak egy részét kivéve - világi öltönyt visel, magokat a püspököket sem véve ki, s így én ebben az elszéledt egyház megegyezését láttam. Továbbá a szombathelyi conferentiában nyíltan kimondatott, hogy a világi öltönyért eddig sem szólották a méltányos praelatusok446, azt pedig szinte tudtam, hogy a szombathelyi konferencia határozatai Nagyméltóságod helyeslését megnyerték. így tehát én egész bátorsággal viseltem a világi öltönyt, mint a papitól minden körülmények közt sokkal célszerűbbet. Fel van ellenem hozva, hogy mások botránkoztatására pantalon és blouseban jártam. E vádra bátor vagyok röviden megjegyezni, miszerint a pantalon és blousenak rendeltetése tábori volt, miután pedig némi körülmények táborba menni akadályoztak, soha e most nevezett öltönyöket nem használtam két eseten kívül. Egyszer ugyanis igen nagy forróságban leutaztam Bács megyébe, s más könnyű por elleni ruhám nem lévén, az utazásra e ruhaneműket használtam. De ahol csak fél napig vagy pár órára megszáltam is, ott papiasan öltözködtem. Másik eset volt midőn a horvátok ellen táborba szállottam, s ekkor csakugyan a nevezett öltözetben, sőt kardosán utaztam. Ezek azonban úgy hiszem nem oly nagy botrányok, minőknek rám első tekintetre látszanak. Ezek folytán alázatosan könyörgöm Nagyméltóságodnak, méltóztassék velem közölni az ellenem fellépett vádlókat és tanúkat. Én erősen hiszem, hogy azokkal szemközt állíttatván minden ellenem felhozott rágalmakat s elcsavarásokat megcáfolandom, s így ártatlanságom, s megtámadott becsületem, melyért élni és halni kész vagyok, tisztán álland a világ előtt. Mi Nagyméltóságod azon felszólítását illeti, hogy némely egyházi fontos tárgyakra nézve lelkiösmeretesen nyilatkozzam, ezen parancsnak eleget teendő bátorkodom a következőket nyilvánítani, mégpedig oly ünnepélyesen és oly igazán, mintha az Isten ítélőszéke előtt állanék, vagy még e percben állanom kellene. Hiszem, s Istenre hivatkozva állítom, miként hittem mindenkor, hogy a püspök van főleg a megye kormányzásával Istentül megbízva, de azért a presbyterek is, mint az apostoloknak bár nem teljes hatalmú utódjai sem rendi, sem kormányzási tekintetben - küldve vannak bár a püspöknek alárendelve az egyház kormányzására. A megyei zsinatróli nézetem az, hogy azon a presbyterek szavazati joggal bírnak, s ha tán a püspöknek ellenére határoztatnék valami - a dolog előbbi állapotján semmi változás nem történvén - a feljebbvitelnek van helye, s egyházi felsőbb ítélőszék határozná meg, vajon a zsinati többség általi határozat kötelezőre váljon-e, vagy az egyházi törvényeket mindegyiknek megtartani kell, míg azok vagy nyíltan, vagy ellenkező helyes gyakorlat által megszüntetve vagy módosíttatva nincsenek. Az egyházi főnökök iránti engedelmesség, még ők a törvények szellemében parancsolnak, minden papnak elengedhetetlen kötelessége. A papi nőtlenséget - melyet én eszméjében mindenkor a legfölségesebb intézvénynek tartottam - miután 15 századon át el nem éretett azon fellengző tökély, mely az által céloztatott, s a pap mint századok tapasztalása bizonyítja ahelyett, hogy a tökély tetőpontjára emelkednék, 446 értsd: főpapok 165
