Lakatos Andor - Sarnyai Csaba Máté (szerk.): 1848/49 és ami utána következett… Válogatott dokumentumok a Kalocsai Érseki Levéltár 1848-1851 közötti anyagából - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 1. (Kalocsa, 2001)
IV. Az Egyházmegye a szabadságharc leverése után
IV. AZ EGYHÁZMEGYE A SZABADSÁGHARC LEVERÉSE UTÁN súlyos szembaja miatt nem jelenhetett meg személyesen, de írásban úgy nyilatkozott, hogy 1848-49-ben súlyos betegsége okán sem az országgyűlés, sem a Hétszemélyes Tábla üléseit nem látogatta, és a közügyektől teljesen visszavonult. A „rebellis” kormánnyal pedig semmiféle hivatalos kapcsolata nem volt. |64 Az érsek 1849 decemberében körlevelet intézett megyéje papjaihoz, amelyben értékelte a „bukott” forradalom és a levert szabadságharc következményeit. [65] Ezt teljes terjedelmében, ismereteink szerint, eredeti nyilvánosságra hozatala óta eddig még nem közölték. A hosszú cirkuláré viszonylag röviden láttatja a magyar egyháznak és érseki megyéjének a közelmúltban bekövetkezett „szenvedéseit”. A kor legfőbb baja, a körlevél szavai szerint, a hitetlenség és a vallástalanság. Ebből származik az emberek oly sok csapást hozó Isten nélküli szabadság eszméje. Ennek pedig egyenes következménye az egyenlőség visszás felfogása és a népfelség hirdetése, ami végül a pusztulás legfőbb forrása. Az Úr segítségével az Apostoli király az ellene lázadók seregeit megsemmisítette. A levél nagyobbik felében Nádasdy a visszaállt régi-új hatalmi viszonyok közötti magatartási és cselekvési elvárásokat taglalja klerikusai számára. Első pillantásra csak áttételesen érinti az egyház szabadságharc utáni működését, hogy a császári seregbe besorozott volt honvédek nem köthetnek egyházilag érvényes házasságot. [66-67 ,| Ez a tény azonban jól példázza, hogy az önkényuralmi rendszer milyen mértékben szólt bele az egyház mindennapi működésébe, és korlátozta akár még egyik legsajátabb szerepének, a szentségek szabad kiszolgáltatásának, a betöltésében is. Nádasdy megyés papságának 1848/49-es szerep vállalását összefoglalólag értékeli 1850-ben egy Scitovszky prímás felszólítására írott levelében. 68. Ebben kijelenti, hogy papjai közül senki sem állt a rebellisek mellé. Még az a négy személy (név szerint Sörös Imre, Jámbor Pál, Szép Ferenc és Szemes József) sem lépett fel fegyverrel uralkodója ellen, aki beállt a forradalmi hadseregbe. Eljárást pedig azért nincs módjában kezdeményezni ellenük, mert ismeretlen helyen vannak. Röviden szólva, azt mondhatjuk, hogy lehetőségeihez képest igyekezett megvédeni alárendeltjeit. A levél második részében azt fejtegeti, hogy hasznosnak tartaná, ha egységes szempontok szerint bírálnák el a vétségeket, eddig ugyanis sem a büntetés különböző módjait, sem annak mértékét nem szabták meg kellő alapossággal. Az utóbbi rész forrásai fokozatosan átvezetnek bennünket az egyes egyháziak személyes sorsát taglaló részhez, amely elénk tárja majd a tisztázó eljárások menetét és következményeit. 58. Kalocsa, 1849. augusztus 30. - A kalocsai érseki szentszék körlevele a katonai pályára lépett egyházi személyekről. Miután több fölszentelt áldozó297 egyházi egyének a papi pályát elhagyva katonai pályra léptek, és fegyver alatt szolgáltak és ezekre nézve az egyházi törvények szerint előbb némely kérdések tisztába hozandók. Tisztelt Uraságtoknak ezennel meghagyatik, hogy mindazon áldozópapokat, kik vagy egyenesen és állandóul fegyverben szolgáltak, vagy először fegyverben szolgálván később tábori lelkészeknek rendeltettek, egyházaikban misézéstől, vagy akárminő lelki szolgálattételtől további rendeletig elmozdítsák, és őket a fölszentelés és lelki joghatóság gyakorlásátóli298 megtartóztatásra utasítsák. E rendeletet a szerzetesi házak főnökeivel is közölvén299 kelt Kalocsán, 1849-ik esztendei augusztus 30-án tartott érsek-szentszéki ülésből. 297 fölszentelt áldozó: utólagos betoldás 298 fölszentelés-gyakorlástóii utólagos betoldás 299 e rendelet-közölvén utólagos betoldás 116
