Lakatos Andor - Sarnyai Csaba Máté (szerk.): 1848/49 és ami utána következett… Válogatott dokumentumok a Kalocsai Érseki Levéltár 1848-1851 közötti anyagából - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 1. (Kalocsa, 2001)
III. A hadi események követkzeményei
III. A HADI ESEMÉNYEK KÖVETKEZMÉNYEI minthogy a rögtönítélet Kuláról kihirdettetett, és a rablás s gyilkolás halálos büntetés alatt eltiltatott - mondhatom meglehetős nyugalommal töltvén, miután már-már azon édes remény álmában ringatgatám magamat, hogy majd minden az áldott csend medrébe visszatérendvén, nem leendek kénytelen híveimet, házamat, s vagyonomat elhagyni és földön futóvá válni. Fájdalom! ezen álmaim közepette a magyar csapatok Szivacra törvén, és 10-12 szerbet leölvén miután az egész rác közönség a néhány ott levő serviánusokkal Kula felé iramlott, és ugyanez mieink által egészen fel dúlatott volna. El lön az iszonyatos ingerültség magva vetve, melynek keserű gyümölcse nem az ellennek, hanem fájdalom! nékem és szegény híveimnek jutott. Úgy vagyon még az éjjel 12 órakor katonaságunk a visszaérkezett erőtől kiűzetett, a nép pedig védtelenül maradván szerte gyilkoltatott. Magam testvéremmel éjféli 12 órakor gyalog álgyú zúgások és puska ropogások között Kernvára menekülvén 8 darab szarvasmarhám , sertéseim, gabonám, zsiradékom, házi bútoraim, egy szóval mindenem odaveszvén, mostmár úgy állok a világon, mint a sivatagi homok pusztán maid-maid kiszáradó élet-, nedv- és tánlálat nélküli fa. Mint hallom, magyar híveim közül kik el nem futottak, élve igen-igen kevesen maradtak. Ez rövid rajza Szivacz elestének, ez szinte gyászos esetemnek. Már Főtisztelendö érseki Szentszék! Jó lehet világosan átlátván, mely sokféle terhek nyomják felsőb[b]ségük atyai vállait, oly annyira, hogy azok elviselésére nem csekély erő megfeszítés kívántatnék, de mivel a mondottakból eléggé kitűnő állásom különösen azért is nyomasztó, mivel a dunapataji híveknek több mint fele nem fizethetvén, vagy a mostani idők szelleme szerint fizetni vonakodván, onnét magamnak keveset takaríthattam. Azután pedig Szivacon való lelkipásztorkodásom óta szünet nélkül az alsó táborba utazó vendégekkel terheltetvén magamnak a 250 ezüst ffolrlintl-nvi összegnél - melytől azonban a rablók által fosztva vagyok - többet meg nem gazdálkodhattam. Azért hiszem tolakodónak nem ítéltetem, ha hogy bátorságot veszek magamnak a Főtisztelendő érseki Szentszék elébe oly alázatos kérelemmel járulni, miszerint 1-ör Dunapatairól járandó sedecimám* 282 és egyéb illetékem - pjéldánakl olkáértl fa deputatumom283 - kárpótlása fejében valamely mérsékelt összeget kegyesen megaiánlani méltóztassék. Jól tudom ugyan, hogy ez már a főrendü papság nagylelkű ajánlása következtében megszűnt légyen, de mivel afelől értesültem, hogy Tisztelendő] Valics Ferenc, utódom kárpótlás vagy segedelem fejében egy pár száz ezüst f[orint]-kat nyert légyen, a pataji sedecimát pedig nagy részint a búza illeték tenné, melynek több mint fele - úgymint októbertől kezdve május közepéig — engem illet. Fia már az, ki békével élvezte napjait a kárpótlásra s illetőleg segedelemre méltónak találtatott, tán arra én is, ki annyi viszonyoknak ki valék téve, és mindenemtől megfosztanám, még a dunapataji sedecimai illetékre némi igényeimet is tarthatnám. 2-or Minthogy alkalmazásomig testvéreimnél megvonulni szándékoskodom, esedezem, ha hogy a szemináriumi élelmezésem fejében valamit felajánlani méltóztatnék. Midőn ebbeli magas kegyeiért a Főtisztelendő érseki Szentszékhez folyamodnám, alázatos tisztelettel maradok a Főtisztelendő érseki Szentszéknek, kegyes Uraimnak legalázatossabb szolgája Mihálovics Antal ószivaci plébános helyettes Dusnok 1849-ik évi március 4-kén Felzeten: Főtisztelendő kalocsai érseki Szent Széknek kegyes Urainak alázatos tisztelettel Kalocsán. Mihálovics Antal ószivaci plébános helyettes háborús viszontagságok általi nyomorultságát előadva segedelmet kér. Olvasgatott] a Sz[ent]székben márc. 8-án [1]849. 282 sedecima: tizenhatod 282 deputatum: fa járandóság 110
