Lakatos Andor - Sarnyai Csaba Máté (szerk.): 1848/49 és ami utána következett… Válogatott dokumentumok a Kalocsai Érseki Levéltár 1848-1851 közötti anyagából - A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 1. (Kalocsa, 2001)
I. Az április törvények következményei
I. AZ ÁPRILISI TÖRVÉNYEK KÖVETKEZMÉNYEI követték, amikor lemondtak korábbi előjogaikról. Ez az egyháznak jól felismert, alapvető érdeke volt. Az pedig, hogy a klérus igyekezett a saját helyzetét stabilizálni az új viszonyok között - lemondva arról, ami tarthatatlan azzal a szándékkal, hogy megőrizze, amit lehet - történeti és politikai szempontból erényül vagy bűnül egyaránt kevéssé róható fel. A másik oldal, a liberális reformelit részéről is megnyilvánult bizonyos mértékű gyakorlati kompromisszumkészség. Ugyanis a tizedről való lemondás kapcsán az alsópapságnak juttatandó - Kossuth által felvetett - kárpótlás, illetve az egyházak költségeinek állami vállalása szemben állni látszik részint a dézsmának mint - Deák Ferenc gondolatmenetét követve - eredendően célját vesztett, a törvényhozás által visszavonható közadónak,16 részint pedig az egyháznak mint a hívők magánjellegű, az államtól független kultuszközösségének ekkori liberális értelmezésével17 *. Röviden szólva tehát az állam és egyház szétválasztását célzó törekvésekkel. Ennek megvilágításához segít Kossuth Lajos egy 1871-es visszaemlékezése, amely ugyan elsősorban a vallási egyenlőségre vonatkozik, de közvetve a felvetett kérdésre is feleletet adhat. A teljes vallási egyenlőség megvalósításához az utolsó rendi országgyűlésen két lehetőség kínálkozott. Az állam vagy egyik egyháznak sem ad semmit - így például az elvesztett tized után a rászorulóknak megfelelő ellátást, illetve működési költségeikre fedezetet - vagy minden vallásfelekezet vallási és iskolai szükségleteit biztosítja. Kossuth is, követvén a liberális elvi álláspontot, az alternatíva első felét tartja helyesnek. Ám mindjárt hozzáteszi: „Meg voltunk róla győződve, hogyha a vallásfelekezetek közti egyenlőségnek ezt a módját hozzuk akkor indítványba, oly megkérlelhetetlen harczot és háborút idézhettünk volna elé, s oly hatalmas segéderőt kergettünk volna a hazánk szabadsága bécsi ellenségeinek karjai közé, hogy az egész átalakulási munka veszélyeztetve lett volna. Nem mertük tenni”.18 Azaz a liberális reformerek vezéralakja az egyházzal kapcsolatos bármilyen jellegű anyagi támogatást elvi engedményként értelmezett, ami a korábbi országgyűléseken képviselt liberális állásponthoz képest valóban az is volt. A polgári átalakulást kodifikáló áprilisi törvények uralkodói szentesítésével és a minisztériumok megalakulásával az új struktúra törvényi és intézményi megalapozása megtörtént. A létrejövő államberendezkedés eszmei, jogi alapjait ismertetni és értelmezni, illetve intézményeinek utasításait közvetíteni kellett a társadalom széles rétegei felé. Eközben a változó politikai körülmények között is meg kellett őrizni a társadalmi stabilitást. E két szempontból az egyházaknak, így a katolikus egyháznak is, döntő szerepe volt. Egyben ez utóbbi vitathatatlan közös érdeke volt minden felelősen gondolkodó társadalmi tényezőnek, államnak és egyháznak egyaránt. A megyés püspökök és a világi papság többsége kiállt az új nemzeti alapú polgári berendezkedés és az azt képviselő Batthyány-kormány mellett. Ennek jó példája Nádasdy érsek május 5-i körlevele. [T] Az új berendezkedés iránti lojalitás megteremtéséhez a katolikus papság is nagyban hozzájárult. Az átmeneti időszakban a közrend és annak fenntartása, mint ahogy a kalocsai érsek cirkuláréjából is kitűnik, nagy számú hívei körében nem kis mértékben a katolikus egyházon múlott.Qu] Az utolsó rendi országgyűlés befejezését követően a polgári állam és a katolikus egyház viszonyában több kérdés is nyitva maradt. Ezek megtárgyalására és a kormány további 1,1 Deák Ferenc ezt úgy foglalja össze, hogy a tized nem a klérus tulajdona, hanem az állam ennek segítségével gondoskodik az egyházról. Szerinte épp a törvények megléte mutatja, hogy az ország története során az állam úgy rendelkezett a tizedről, mint a maga javairól. (Deák Ferenc 1836. február 10-i országgyűlési felszólalása) Deák Ferenc beszédei, szerk.: Kónyi Manó Bp.1882. I. kötet 235.0. 17 Ezt Kossuth így fogalmazza meg:"...a vallásos felekezetek az állammal szemben másnak nem tekinthetők, mint az egy hitet valló egyének szabad akaratából kifolyó önkéntes egyesületeknek..." Kossuth Lajos iratai Sár. Kossuth Ferenc Bp. 1900. Vili. kötet 340.O. (a továbbiakban Kossuth) l>( Kossuth im.: uo. 10
