Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Homokvihar Bagdadban - Magyar katonák az iraki válságkezelésben 1991-2011 (Türke András István)
Homokvihar Bagdadban megjárt katonák írásai és visszaemlékezései alapján mutatja be, nemegyszer rég elfeledett publikációk felkutatásával. Magyarország az újjáépítés során a Külügyminisztérium NEFE- (nemzetközi fejlesztési együttműködési) keretéből magyar rendvédelmi oktatókat delegált a jordániai Nemzetközi Rendőrképző Központba. A nyolc hét alatt összesen 35.000 rendőrt kiképző intézmény munkáját illetően Wagner kiemeli, hogy az amerikai vállalkozás ott is elkövette a rutinszerű hibáit (amiket - tehetjük hozzá - Malitól kezdve, Kongón keresztül Szomáliáig elkövetnek a hasonló missziós képzési programok): a rendőri szolgálatot vállalókat képtelenek voltak jobban ellenőrizni, és a büntetlen előélet feltétele is csak az illető saját bevallásán alapult. Ez amiatt különösen aggasztó, hogy - mint a szerző írja - „az érkezettek (...) nem rejtették el az országukban állomásozó külföldi katonai erők iránt érzett negatív véleményüket. (...) a 13. hallgatói tanfolyam esetében (...) a tanfolyam résztvevőinek több mint egyharmada támogatta a külföldi katonák elleni harcot." így akár szélsőséges csoportok tagjai, terroristák is lehettek azok között, akiket az éppen az ellenük alkalmazandó tevékenységekre és eszközök használatára képeztek ki. Ez azonban túlmutat a magyar kontingens felelősségi körén. Külön fejezet szól a misszió tevékenysége alatti biztonsági helyzetről. Wagner a forrásokon és a szakirodalmon túl több interjú anyagával is árnyalja-színesíti az összképet (például a forró, sivatagos hadszíntéren a magyar BTR-ek - páncélozott szállító harc- járművek - műszaki problémáinak megoldása érdekében ukrán javaslatra alkalmazott praktikus módszer leírásával). Ezután következik a NATO iraki kiképzőmissziójában betöltött magyar részvétel bemutatása, a misszió általános jellemzésén, a magyar szerepvállalás kezdetének és az ar-rusztamijai bázis magyar mentorai tevékenységének az ismertetésén keresztül. Ezt a részt a mentorcsoport által végzett feladatok részletezése és a törzstiszti munka 2008-2011-es periódusába való betekintés zárja. A könyv harmadik része a találó „Invázió és útkeresés" cím alatt a 2003-as „Iraki szabadság" nevű hadművelet rövid leírásával kezdődik, majd az Ideiglenes Koalíciós Hatóság (IKH) felállításának, az iraki politikai újjászerveződésnek, a kormányzótanács hatáskörének és az új (2003) iraki kormánynak a bemutatásával foglalkozik. A káoszban „nem kellett egyetlen olajkutat sem felgyújtani", mégis összeomlott a teljes olajszektor. A szerző az IKH egyik legnagyobb hibájának a hadsereg feloszlatását tekinti, amely sokáig hatással volt az ország biztonságára. Létrehozta viszont az Iraki Kormányzótanácsot, melynek hatókörébe tartozott az elnök kiválasztása és az ideiglenes kormány létrehozása is. Wagner utal arra a hatalmas méretű felháborodásra is, amely az Iraki Kormányzótanács tagjainak terveit követte: „A közvélemény jogosan érezte úgy, hogy az ország jövőjét, politikai berendezkedését az USA és a néhány emigráns iraki akarja majd eldönteni." Az Egyesült Államok ismét kénytelen-kelletlen az ENSZ-hez fordult, ennek eredményeként küldték Lakhdar Brahimit különmegbízottként a helyszínre. 2014. tél 207
