Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Homokvihar Bagdadban - Magyar katonák az iraki válságkezelésben 1991-2011 (Türke András István)
Homokvihar Bagdadban és publikálása, ezáltal az elkövetkező magyar missziós részvételekhez e tapasztalatok hasznosítása, a konklúziók levonása. Ezzel összefüggésben fontos kiemelni Wagner Péternek a 2003-2004-ben működött szállítózászlóalj kapcsán leírt gondolatait, amely őszinte aggodalommal tölthet el mindenkit, aki a Magyar Honvédség misszióit (és talán általában a történetét) kutatni szándékozik a jövőben: A szállítózászlóaljjal kapcsolatosan hivatalosan megőrzött dokumentumok egyetlen helye a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattára. Aki ezeknek az iratoknak az alapján szeretné feldolgozni egyszer a szállítózászlóalj történetét, reménytelen vállalkozásra indul. Az irattárban megőrzött dokumentumok nagy része a magyar kontingens életét szabályozó parancsok voltak, amelyekből semmilyen érdemi információt nem lehet megtudni. (235. o.) Sem napi és heti jelentéseket, incidensriportokat, sem a nyugati haderőkben oly kedvelt Power Pomf-dokumentumokat, jóformán semmit sem sikerült megőriznie a rendszernek erről a misszióról. Wagner a problémát úgy hidalta át, hogy megkeresett több, a misszióban vezető beosztást betöltő személyt, továbbá feldolgozta a már publikált kevés forrást, és ami a legfontosabb, sikerült magánúton begyűjtenie több DVD-nyi dokumentumot, amiket a misszió tagjai kimentettek annak idején. A kötet a sorozatszerkesztő, Dr. Isaszegi János ny. vezérőrnagy tényszerű, pragmatikus kiadói bevezetőjével indul, mely frappáns összefoglalóját adja a könyv által felölelt nagyobb logikai egységeknek (Irak, öbölháború, 2003-as iraki háború stb., egészen az Iszlám Állam megjelenéséig). Szerkesztési szempontból - szubjektív véleményem szerint - talán szerencsésebb lett volna a teljes első részt átstrukturálni. Az ugyanis Torma Béla személyes missziós élményeit és tapasztalatait tartalmazza, amit időnként megszakít egy-egy tematikus fejezet. A szerző kijelenti, hogy nem állt szándékában egyfajta abszolút igazság megírása („És kinek az igazsága?... az ENSZ, az iraki nép, vagy Szaddám Húszéin rezsimjének igazsága? Az igazság három arca?"), és valóban, szubjektív élményei hatására látásmódja több helyen is különbözik a köztudatban élő, „hivatalos" iraki helyzetképtől, annál elmélyültebb, árnyaltabb - ami a könyv egyik legfontosabb hozzáadott értéke. Sajnálatos ugyanakkor, hogy az előszó és a bevezető nem mutat rá e rész vezérfonalára, a szerző alapkérdéseire és a később tárgyalandó - a visszaemlékezésen túlmutató - főbb témákra. A történet kiindulópontja Tormának az 1992. júniustól decemberig az ENSZ-misszi- óban MILOB-ként (katonai megfigyelő) eltöltött idejének a felvezetése és az odautazás mozzanatainak a bemutatása. Ezt követően kissé in médiás rés ékelődik be Irak korai (i. sz. 637-től) és jelenkori (1958-tól) történetének a rövid bemutatása. Majd a szerző a misszióba való beilleszkedés nehézségeiről és az ENSZ-es gépkocsivezetői engedély 2014. tél 203
