Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - NEMZETKÖZI ELMÉLET - Szörényi András: A nem állami szereplők befolyásának növekedése és annak okai
Szörényi András szervezetek, illetve hálózatok résztvevői számának a növekedéséből adódó emberierő- forrás-bővülésből tevődik össze. Állandó kritika tárgya a nem állami szereplők tevékenységének finanszírozása - annak ellenőrizhetősége és forrása valamint a reprezentativitás kérdése. Érdemes különbséget tenni a partikuláris érdektörekvéseiket érvényesíteni kívánó szereplők, valamint a közérdeket képviselő érdekszerveződések között. A harmadik tényező a szakértelem, az adott témában összegyűjtött tudás. Mivel a nem állami szereplők nagy része egy-egy területre specializálódik, illetve egy-egy probléma napirendre tűzése, megoldása érdekében jön létre, érthető, hogy az adott kérdésben akár még az állami szerveknél is alaposabb, részletesebb információkkal és ennek köszönhetően nagyobb reputációval rendelkezik. Nem véletlen például, hogy amikor a nemzetközi környezetvédelmi NGO-k tematizálni kezdték a globális felmelegedés kérdését, és az Egyesült Államokat kritizálták a hatalmas olajfogyasztása miatt, Washingtonnak a probléma érdemi kezelésétől való elzárkózása és ennek látványos megnyilvánulásaként a kiotói egyezmény ratifikálásának elmaradása lehetőséget teremtett a kérdéssel foglalkozó nem állami szereplőknek arra, hogy egy olyan állammal szemben, mint az Egyesült Államok, megjelenítsék az érdekeiket, és rontsák az ország megítélését. E szereplők esetében kiemelkedő jelentősége van a kommunikációs eszközök alkalmazásának. A média szerepének és hatásának exponenciális növekedése új lehetőségeket teremt. A nemzetközi közvélemény kialakítására és folyamatos formálására vonatkozó képességének felismerése a nem állami szereplők számára fontos fejlemény, és ennek hasznosítása óriási esély. A média az úgynevezett „CNN-hatáson" keresztül befolyást gyakorol az állami szereplők nemzetközi vonatkozású döntéseire. Ennek jellemzően az 1970-es évektől lehetünk tanúi. Sokan a BBC-t teszik felelőssé, illetve éltetik az iráni sah 1979-es bukásáért, és a CNN-1 az 1995-ös boszniai beavatkozásról szóló amerikai döntés meghozataláért. Kevesebb szó esik róla, de potenciális hatásában semmivel sem bír kisebb jelentőséggel az Al-jazeera televízió 2003-as megalakulása. Ez utóbbi regionális transznacionális nem állami szereplőként az arab világ egészére kiterjedő társadalom- és politikaformáló képességgel bír, amit részben épp a két előbb említett médiával szembeni meghatározottsága erősít. A nem állami szereplők befolyása ugyanakkor nem univerzális: az államokéval ellentétben, szinte minden esetben egy adott területre koncentrálódik. A nem állami szereplők érdekérvényesítési törekvéseik során az adott területeken már nemcsak közvetlenül az államokkal szemben lépnek fel, hanem mind nagyobb mértékben használják ki a nemzetközi fórumok nyújtotta lehetőségeket is. Az államok igyekeznek a nem állami szereplőket az olyan területeken kihagyni a döntéshozatalból, ahol részvételük nem jelent számukra hozzáadott értéket. Az esetek többségében az államok még képesek dönteni arról, hogy együttműködnek-e velük, bár a nemzetközi szervezetek szintjén már nem tudják érdemben korlátozni a befolyásukat.27 Azok többsége ugyanis valamilyen formában bevonja őket a munkájába: konzultatív státusz vagy más részvételi lehetőség formájában. 192 Külügyi Szemle
