Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - NEMZETKÖZI ELMÉLET - Szörényi András: A nem állami szereplők befolyásának növekedése és annak okai
Szörényi András A nem állami szereplők helyének és befolyásának vizsgálata során a nemzetközi rendszerben végbemenő változásokat figyelembe véve a transznacionális kapcsolatok vizsgálata kínálja a legjobb kiindulási pontot. A nem állami szereplők megnövekedett befolyásának rendszerszintű okai Az elemzések többsége ma még az államok által meghatározott keretekből, az államok által irányított nemzetközi kapcsolatok rendszerének feltételezéséből indul ki. A globalizáció és az internalizáció párhuzamos folyamatai azonban olyan lehetőségeket teremtettek, amelyek megnyitották az utat a szubnacionális aktorok nemzetközi megjelenése, szerveződése és hatékony érdekérvényesítése előtt. Az államhatárokon átnyúló globális kihívások, akárcsak az államok által a saját határaikon belül el nem látott funkciók, megteremtették az érvényesülés lehetőségét a nem állami szereplők számára, amelyek a nemzetközi folyamatok alakulását növekvő mértékben képesek befolyásolni. Számuk növekszik, és mind több területen tesznek szert a döntéshozatali folyamatok alakításának képességére. Hatalmuk esetenként abszolút, máskor relatív értelemben nő. A nem állami szereplőknek az államokhoz való viszonya igen sokrétű. Egyrészt lehet helyettesítő, amikor az államok helyett vagy azokkal versenyezve lépnek fel. A szociális ellátórendszerek párhuzamos kialakítása vagy a helyi közösségekben a rendfenntartó funkciók gyakorlása például létezhet az állam tevőleges vagy hallgatólagos jóváhagyásával, avagy annak akarata ellenére. Másrészt a viszony lehet kiegészítő, amikor a szereplők közösen vagy egymást erősítve végeznek valamilyen tevékenységet. A demokratikus értékek terjesztése olyan tevékenység, amelyet sok esetben a nem állami szereplők hatékonyabban tudnak megvalósítani. A demokrácia, az emberi jogok és a tolerancia értékeinek az elfogadtatása egy adott társadalomban nemritkán az ország belügyeibe való beavatkozás és a külső segítség határán mozog, így más államok számára érzékeny, fel nem vállalható tevékenység. Esetenként az állami és a nem állami szereplők együttes fellépése jelenti a megoldást, ahol mindkét fél saját eszközeivel és képességeivel járul hozzá a közös cselekvéshez. Harmadrészt meg kell említeni azokat az eseteket, amikor ellentétes érdekek ütközéséről beszélhetünk. A konfliktus az államok és a nem állami szereplők között rendeződhet békés vagy erőszakos módon. Egyes szereplők az államok (vagy bizonyos esetekben a nemzetközi, illetve kormányközi szervezetek) tevékenységével szembeni ellenérzésüknek, elégedetlenségüknek adnak hangot nyilatkozatok, kampányok vagy tömegmegmozdulások formájában. Mások - a békemozgalmaktól a terrorista szervezetekig - az erőszak alkalmazásától sem riadnak vissza, amennyiben úgy ítélik meg, hogy az céljuk elérésének az egyetlen vagy a leghatékonyabb, esetleg csak a leglátványosabb módja. 186 Külügyi Szemle
