Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - NEMZETKÖZI ELMÉLET - Szörényi András: A nem állami szereplők befolyásának növekedése és annak okai
Szörényi András szerző „posztvesztfáliai" vagy „posztnacionális konstellációról", avagy a „világtársadalom" kialakulásáról ír.10 Az államok feletti, melletti vagy alatti szinteken létrejövő kapcsolatok számának növekedését a kommunikáció modernizálódására és költségeinek csökkenésére, a nemzetközi közlekedés fejlődésére és a pénzügyi hálózatok globalizálódására vezetik vissza. A konstruktivista elmélet kereteit alkalmazva Thomas Risse-Kappen az, aki talán a legkiegyensúlyozottabb konklúziót vonta le, amikor úgy fogalmazott, hogy „a transznacionális kapcsolatok számítanak a világpolitikában [...]. Az »állam világ« és a »társadalom világ« feltételezi egymás létezését."11 A konstruktivista szemlélet elutasítja a neorealista felfogás alaptételét, hogy az anarchikus társadalmi rend az államok közötti kapcsolatok alapja, és azt állítja, hogy ez az alap valójában az államok által kialakulni engedett rendszer. E rendszer sajátosságainak vizsgálatán túl a cselekvéseket meghatározó hatalmi viszonyokat helyezi a vizsgálat középpontjába. Alain Mine „új középkorról" írt, amikor a hidegháború utáni nemzetközi rendszert jellemezte.12 Felfogása szerint a nemzetközi rendszer szervezettsége megbomlott, a hagyományosnak tekinthető rendezőelvek nem érvényesülnek. A nemzetközi rendszer azonban nem süllyed anarchiába, nem marad meg ebben a „rendezetlen" állapotban, mivel idővel új rendezőelvek kialakulása várható. Mathews „új középkor"-elmélete13 a nemzetközi rendszer szereplőit vizsgálta.14 Aktorközpontú megközelítésében egészen odáig ment, hogy szerinte a felmerülő új nemzetközi problémákat már nem az államok fogják tudni a leghatékonyabban megoldani. Helyüket átadják a nem állami szereplőknek, amelyek az állami szint alatt, felett vagy helyett jelennek meg. Az elmélet szerint a korábban egy-egy területen megjelent nem állami szereplők olyan mértékű befolyásra tesznek majd szert, hogy az egyre inkább globálissá - de legalábbis transznacionálissá - váló problémák kezelésére alkalmasabbakká válnak, mint a nemzetállamok, amelyeket a közel 400 éve fennálló vesztfáliai rendszer alapvető és meghatározó szereplőinek tekintettek a korábbi elméletek. A különböző államközi együttműködési formák, államok feletti nemzetközi szervezetek, transznacionális hálózatokba szerveződő államok alatti NGO-k (non-governmental organization, nem kormányzati szervezet) és transznacionális gazdasági szereplők egy időben egymás mellett léteznek. A különböző szereplők hálózatai egymást is átfedő globális hálózattá alakulnak. Az „új középkor"-elmélet speciális gazdasági aspektusaiból kiindulva Wolfgang H. Reinicke abba az irányba lépett tovább, hogy a nemzetközi kormányzás fogalmát választotta el az államtól. Az egyes szabályozandó területek esetében azt vizsgálta meg, hogy azokat milyen szinten - lokális, regionális, állam vagy nemzetközi - és mely szereplő képes megfelelő módon megvalósítani.15 Reinicke nem vonta kétségbe az államok létét vagy szerepét, de elismerte, hogy a növekvő számú és egyre magasabb szervezettségű nem állami szereplő mind nagyobb mértékben képes befolyásolni a transznacionális politikákat és döntéshozatali folyamatokat. 184 Külügyi Szemle
