Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - NEMZETKÖZI ELMÉLET - Szörényi András: A nem állami szereplők befolyásának növekedése és annak okai
Szörényi András A figyelem már sokkal korábban, a második világháborút követően ráirányult a transznacionális kapcsolatokra és az azokban részt vevő nem állami szereplőkre. Először az államok feletti szint, a nemzetközi szervezetek kaptak nagy hangsúlyt. Térnyerésük, a felfokozott várakozások ellenére, nem változtatta meg alapjaiban a nemzetközi rendszert. Az államok központi szerepét nem vették át a nemzetközi szervezetek, és nem valósult meg a globalizált világtársadalom sem. A fent említett fegyveres nem állami csoportok tekintetében ugyanakkor Haim Malka már úgy fogalmaz, hogy azok ma már nemcsak a helyüket keresik a létező államközpontú rendszerben, hanem újra is értelmezik a rendszert. Nem lehet felszámolni azokat, mert alkalmazkodnak, és kihasználva az adódó lehetőségeket, a megváltozott körülmények között újjáélednek.4 Az állami szint alatti nem állami szereplők vizsgálata az 1960-as években kezdődött, ám sokkal kisebb figyelmet kapott egészen a múlt század végéig. A kapitalista világgazdaságnak a második világháborút követő európai és japán gazdasági újjáépítés során történt kiteljesedése, ami a kereskedelmi liberalizáció és a befektetések mind globálisabb áramlásával, valamint a kommunikációs technológia fejlődésével járt együtt, az állami szint alatti „új" szereplők nemzetközi jelentőségének az erősödésével párosult.5 Valójában nem a szereplők újak a rendszerben, hanem tevékenységük nemzetköziesedése, illetve nemzetközi hálózatosodása. A 21. században mind több szó esik a transznacionális hálózatok megerősödéséről, sőt a hálózatok hálózatosodásáról. Fontosnak tartom tisztázni, hogy a nem állami szereplők körébe sorolom a nem kormányzati szervezeteket, az érdekvédelmi szervezeteket, az érdekképviseleti hálózatokat, a multinacionális vállalatokat, a transznacionális kereskedelmi vállalatokat, a pénzügyi alapokat, a békemozgalmakat, a szeparatista mozgalmakat, a terrorista szervezeteket, a magán biztonsági cégeket, a kutatóintézeteket és a média bizonyos szereplőit. Transznacionálisnak tekintem azt a határokon átnyúló kapcsolatot, amelyben legalább az egyik résztvevő nem állam,6 függetlenül attól, hogy az állam szintjén, avagy az alatt építették-e ki.7 A következőkben áttekintést adok a nem állami szereplőkre vonatkozó elméletekről. Megvizsgálom, hogy a nemzetközi rendszerben végbemenő legfontosabb változások közül melyek vannak legnagyobb befolyással a nem állami szereplőkre. Számba veszem maguknak a szereplőknek azokat a képességeit, amelyek a 21. század változó viszonyai között befolyásuk növelését segítik elő. Végezetül két olyan területet mutatok be, ahol a nem állami szereplők fellépése minőségi változást hozhat. A nem állami szereplők térnyerésére vonatkozó elméletek A vesztfáliai békét követően kialakult nemzetközi rendszer egyértelműen államközpontú volt, a nemzetállamok szuverenitásán alapult, azok egymás közötti interakciójára épült, és azokat a nemzetközi kapcsolatok alakításának kizárólagos szereplőiként 182 Külügyi Szemle
