Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - KOHÉZIÓS POLITIKA AZ UNIÓBAN - Győriné Szabó Gabriella: A kohéziós alapok hatékonyabb felhasználása
A kohéziós alapok hatékonyabb felhasználása projektmenedzseri tanácsadók szerepét és költségét. A felsorolt járulékos terhek valóban jelentős forráshányadot képviseltek az eddigi felhasználás során: egyes becslések szerint megközelítették a 20 százalékos arányt is. Az augusztus végére elfogadott magyarországi „Partnerségi megállapodás" megnyitotta az utat az operatív programok véglegesítéséhez, ugyanakkor jól látható, hogy a végeredmény a gyakorlati megvalósítás részleteiben is rejlik. Zárógondolatok A tanulmány során felvetett problémák számos további kérdést érintettek és hagytak nyitva, ugyanakkor a kapott válaszok alapján kijelenthetjük, hogy a szakirodalom adós a fogalom pontos meghatározásával, és a hatékonyság sok esetben a szinonimaként is használt hatásossággal és eredményességgel mosódik össze. Komoly kritikaként vethető fel, hogy sem az uniós szabályozás, sem a tagállami rendeletek nem adnak kimerítő választ arra, hogy milyen jellemzők és milyen mérések képezzék a vizsgálat részét, a jelenleg rendelkezésre álló mutatók pedig félrevezetők lehetnek. Jóllehet elkötelezett volt az Európai Unió vezetőinek a felhasználás javítására irányuló szándéka, és a programtervekben, stratégiákban jelentős elmozdulás látható a minőségi költés felé, a brüsz- szeli intézményrendszeren és a tagállamok gyakorlati megvalósításán múlik, hogy az új programozási ciklusban e téren milyen változást várhatunk, a szereplőkön áll vagy bukik azok alkalmazhatósága, érvényre juttatása.32 A stratégiai szinten elindult hatékonysági folyamatok vegyes képet mutatnak. Vannak olyan kezdeményezések, melyek beépültek a programozásba, a végrehajtási szabályozásba; esetükben is két szint különíthető el, egy elméleti-szabályozási és egy operatív-megvalósítási - az utóbbinál eu- róban/forintban és fizikai eredményekben mérhető számokkal. Vannak azonban olyan, a hatékonyságot számottevően romboló korábbi gyakorlatok, melyek megmaradtak a már indult hétéves költségvetésben is, így erősítve az EU-szkeptikusok táborát. Az eddigi abszorpció mértékét és az elmúlt két év forráslehívási tendenciáit alapul véve az vetíthető előre, hogy a 2007-2013-as pénzügyi periódus elszámolásának lejártáig - ez év végéig - számos olyan tagország lesz, amelynél fel nem használt fejlesztési források maradhatnak meg. Ezek jelentős mértékben meghaladják a következő hétéves büdzsécsökkentés mértékét, így a hatékony/minőségi költés kérdése nem csak a válság és a nettó befizetők ellenérvei miatt indokolt. Az említett kezdeti „szabályossági görcs" a 2007-2013-as programciklus aktualitása alapján ismét átcsaphat egy abszorpciós versenyfutásba,33 mely a hatékonyság másik nagy buktatóját hordozza magában: a pazarlást. Egyértelműen megállapítható, hogy a tagállamok sok esetben szemellenzősen viselkednek: az elhozható legtöbb támogatás megszerzésére fordítják az érdemi energiákat, nem a szabályozás racionalizálására. Továbbá a legkevesebb befizetett forrásra koncentrálnak, valamint az elköltés könnyítésére vagy akár a támogatások „kimentésére" a saját költségvetésük javára. A szakirodalom definíciós problémáinak megoldásán túl 2014. tél 177
