Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - KOHÉZIÓS POLITIKA AZ UNIÓBAN - Győriné Szabó Gabriella: A kohéziós alapok hatékonyabb felhasználása
Győriné Szabó Gabriella Amennyiben az ország képes lesz a következő másfél évben félévente 12 százalék feletti forráslehívásra, úgy még matematikailag teljesíthető lehet az abszorpció. Ehhez elengedhetetlen lesz a 2013. októberben Brüsszelnek jóváhagyásra benyújtott 25 nagyprojekt gyors megvalósítása, de még inkább az, hogy az elmúlt hónapokban végrehajtott intézményrendszeri átalakítások ne járjanak az elszámolások megtorpanásával. Végezetül: két országot fenyegeti az a veszély, hogy az uniós forrásvesztés a 30 százalékot is meghaladhatja: Szlovákiát és Romániát. Míg Szlovákia jelenleg 53 százalékos lehívásnál tart, az elmúlt két év adatait előrevetítve további, alig 15 százalékos igénylés várható még 2015 végéig. Románia esetében még 24 százaléknyi pénzügyi rendezés valószínűsíthető, viszont az eddig eltelt hét és fél év alatt Bukarest a források felét sem hívta le. A számítások nem vették figyelembe a korábban e két ország kapcsán jelzett plusz egy éves haladékot, így mutatóik várhatóan javulnak. Az elmúlt évek magyar tapasztalatai a megvalósítás szemszögéből A támogatások felhasználásának egyik kulcsa az azt megtervező, irányító, döntéshozó, ellenőrző intézményrendszer. Az „1996. évi XXI. törvény a területfejlesztésről és a területrendezésről" 2012-es módosítása a korábbi öt területi szint helyett alapvetően kettőt határozott meg (megyei és országos), és visszaállította az uniós csatlakozás előtti térségbontást. A megyei szintek újbóli megerősítésével, a kistérségek megszüntetésével és a régiók súlytalanabbá tételével megtörténhet, hogy az elmúlt hét év tapasztalatai késedelmesen vagy csorbultan csatornázódnak be a következő operatív programok célrendszerének, illetve megvalósítási módszereinek kialakításához. Szintén ezt a problémát veti fel a felhasználás koordinációját és stratégiai kérdéseit megvalósító irányító hatóságok delegálása, amelyek 2004-2006-ban az ágazatokhoz rendelten működtek, ezt követte egy központi szervezet (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség) létrehozása a 2007- 2013-as időszakra, majd a 2014-2020 közötti forrásokra ismételten a minisztériumokhoz kötött irányítás jelenik meg, egy területfejlesztési operatív programmal. A változás ugyan valós igényre reagált,29 s olyan átfogó stratégiai menedzsmentet sürgetett, amely miközben erős koordinációs és ellenőrzési mechanizmusokat működtet, mind a tervezésben, mind a végrehajtásban nagyobb teret ad az ágazati és a területi szereplőknek. A közel másfél évtizede zajló, folyamatos intézményrendszeri változások azonban nem segítik elő sem a jelen időszak megvalósítását, sem a következő időszak tervezési előkészületeit. A folytonosság helyett a folytonosan - olykor még a programozási perióduson belül is - változó területi politikai intézményrendszer gyengíti a fejlesztéspolitika legitimációját, integrációját, átláthatóságát, ami tükröződhet a költés minőségében és az abszorpciós képességben egyaránt. Az utóbbi esetben különösen kritikus Magyar- országnak a Kohéziós Alapból a programozási időszak közel hét éve után felmutatott 35 százalékos lehívási teljesítménye. Ennek oka az alapra jellemző nagyprojektek hosz- szadalmas előkészítési és intézményi - legtöbb esetben brüsszeli - jóváhagyást igénylő, egyéb szakmaspecifikus engedélyezési folyamata, valamint a hosszabb megvalósítási Külügyi Szemle 174
