Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - KOHÉZIÓS POLITIKA AZ UNIÓBAN - Győriné Szabó Gabriella: A kohéziós alapok hatékonyabb felhasználása
Győriné Szabó Gabriella vagy a tagállami finanszírozói attitűdökön - a költségvetés haszonélvezői vagy befizetői megközelítésen - nehezen emelkedtek felül az országok az uniós szintű javak elérése érdekében. Ennek egy-egy példájára visszatérek tanulmányom későbbi részében, ahol magyarországi projektpéldákon keresztül elemzem a felhasználás hatékonyságának buktatóit. Zéró hatékonyság abszorpciós elmaradások a lehívások utolsó harmadában Jóllehet a téma idejétmúltnak tekinthető - a korábbi programozási periódusok során a fejlesztési források nominális lehívásának mind gyorsabb és könnyebb megvalósítása az európai parlamenti ülések visszatérő témája volt mégsem tudjuk mellőzni az aktuális előrehaladás elemzését. Brüsszeli szemszögből az minősül el nem költött forrásnak, melynek a tagállami kihelyezése is elmaradt, vagy a tagállam kihelyezte ugyan a támogatást, de azt az utólagos pénzügyi elszámoláskor nem hagyják jóvá - így a hazai költségvetést terheli a Brüsszel által el nem számolhatónak nyilvánított forrás. A jelenség bekövetkezhet a felhasználás késéséből, valamint szabálytalansági okból is. A fel- használás nominális mértékét mutató abszorpciós rátát teszi közzé az Európai Bizottság negyedéves periódusonként, tagállamonkénti bontásban.27 A három alap - Európai Regionális Fejlesztési Alap, Európai Szociális Alap és Kohéziós Alap - Brüsszel felé pénzügyileg rendezett, nem előleg típusú forrásfelhasználását mutatják a pénzügyi és költségvetési főigazgatóság adatai. A legutóbbi, 2014. április 15-i százalékos arányok alapján több tagország - köztük hazánk - esetében is aggodalomra okot adó arányok láthatóak. Ugyan a tényleges tagállami költések az e statisztikában jelzetteknél valamivel magasabbak (egyes esetekben még nem történt meg Brüsszel felé a további kifizetések igénylése, vagy a lehívás központi jóváhagyása várat magára), mégis számos ország esetében veszélyes lemaradás mutatkozik a 2015. év végi végső, n+2-es határidőig. A pénzfelhasználás arányát tekintve a „mezőnyt" Észtország vezeti, 84,4 százalékos lehívási aránnyal, és a másik két balti tagállam is előkelő helyen szerepel. Egyes szakértők ezt azzal magyarázzák,28 hogy ezek az államok a támogatások jelentős hányadát kkv-fejlesztési, kockázati tőkealapokba helyezték, és ez uniós szempontból már elköltött forrásnak minősül. Valójában az alaponkénti lehívási adatok szerint nemcsak a vállalkozások támogatását finanszírozó ERFA, hanem a másik két alap mutatói is magasak az észtek és a litvánok esetében. Lettország esete szélsőséges; az úgynevezett humántartalom-fejlesztéseket (képzés, foglalkoztatás, szociális programok) támogató Európai Szociális Alapból szinte teljesen felhasználták a tagállami részesedésüket, ugyanakkor a Kohéziós Alap alig felével tudtak még csak elszámolni. A Kohéziós Alap határidőre történő elszámolása egyéb okból is vezethet anomáliához, ezért a hosszabb előkészítési és megvalósítási idejű - ezáltal elhúzódó pénzügyi rendezést jelentő - nagy 170 Külügyi Szemle
