Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MENEKÜLTKÉRDÉS ÉS RENDSZERVÁLTOZÁS - Cseresnyés Ferenc: Magyar egyetemisták (Nyugat-) Németországban, 1956-1958
Magyar egyetemisták (Nyugat-) Németországban mintegy automatikusan megadni az engedélyt, mert érettségi vizsgájukat 1951 előtt tették le. A többiek közül a felsőoktatási tanulmányok négy szemeszterének elvégzésére vonatkozó kivétel arányaiban kevés hallgatót érintett. A korábbi végzettségek igazolása Sajátos probléma adódott abból a körülményből, hogy sok hallgató nem tudta dokumentálni a korábbi végzettségét. Nem volt náluk sem az érettségi bizonyítványuk, sem a leckekönyvük. A magyar oktatási miniszter pedig időközben kibocsátott egy rendeletet, amely megtiltotta a hatáskörébe tartozó intézményeknek, hogy bizonyítványokat vagy igazolásokat adjanak ki olyan személyeknek, akik Nyugaton tartózkodnak. Ezzel lehetetlenné tették a hallgatóknak, hogy akár közvetlenül, akár rokonok vagy barátok révén a szükséges igazolásokhoz jussanak. Akik a menekülésük során ezeket az eredeti igazolványaikat nem vitték magukkal, személyi igazolványukkal igazolták, ha nem is a letett vizsgáikat, de a hallgatói státuszukat. Ebből következtetni lehetett az elvégzett szemeszterek számára, mert akkoriban még nem volt szokásos a tanulmányok szüneteltetése és felfüggesztése. Amennyiben semmilyen írásos dokumentum nem állt igazolásként rendelkezésre, kiegészítésként a tanúvallomások jöttek számításba. Különleges esetben ezt a tanúvallomást akár maga a menekült hallgató is megtehette, azonban ilyenkor egy vizsgálóbizottság győződött meg a megadott adatok és az állítások valódiságáról. A szakok váltásának a lehetősége: tanulmányi tervek Németországban A menekült magyar egyetemistáknak a német egyetemekre történő felvétele egy másik fontos kérdést is felvetett. Néhányan közülük olyan szakon tanultak Magyarországon, amely a német gazdasági élet igényeinek alig vagy egyáltalán nem felelt meg. Olyan foglalkozások, mint a bíró vagy az oktatási tanácsos, nem kerülhettek szóba egy külföldi számára. Más szakok, például az erdész szak, olyan mértékben túltelítettek voltak a Szövetségi Köztársaságban, hogy a magyarok számára alig maradt szakmai lehetőség. Másfelől olyanok is voltak, akik Magyarországon nem a személyes vágyaik és kívánságaik szerint választottak szakot (a fentebb részben már említett okok miatt), hanem a politikai, családi és az anyagi lehetőségeik szerint. Ezért Németországban igyekeztek (ha módot kaptak rá) végre szabadon, a vágyaiknak és a személyes preferenciáiknak is teret engedni. Egy lány például otthon nem tanulhatott az orvosi egyetemen, csak a műszakin. Ezért Németországban igyekezett orvos lenni. Az ötszázegy megkérdezett magyar hallgató közül hatvanegyen (12 százalék) nyilatkoztak úgy, hogy szeretnének szakot váltani. 2014. tél 153
