Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - NÉMETORSZÁG NEMZETKÖZI FELELŐSSÉGVÁLLALÁSA - Hettyey András: A vonakodó szövetséges? - Németország külföldi katonai bevetései a viták és a számok tükrében
Hettyey András kijelentette: „nem lát okot elsietett döntésekre".24 Ursula von der Leyen (CDU) védelmi miniszter azt is hozzátette, hogy a Közép-afrikai Köztársaságban Németország nem fog harcoló alakulatokkal részt venni: várhatóan csupán a Bundeswehr Airbus kórházgépeit fogja az EU-misszió rendelkezésére bocsátani.25 Emlékezetes, hogy Németország mali szerepvállalását is komoly vita előzte meg 2013 elején, melynek során újra nyilvánvalóvá lett, hogy „Berlin - szíve szerint - továbbra is ragaszkodna ahhoz a krízisdiplomáciához, amelyet a maximális katonai óvatosság és a csekkfüzet gyakori használatának kombinációja jellemez".26 Németország végül olyan kevés kiképzőt küldött Maliba, amennyire csak lehetett, amiért is a Spiegel így foglalta össze a német szerepvállalást: egy pici háborúzunk.27 Mikor vállal szerepet Németország? - Elméleti megfontolások Az eddigiek alapján meglehetősen ellentmondásos kép rajzolódik ki Németország külföldi szerepvállalásáról. 1990-ig akkor sem küldtek ENSZ-es békefenntartókat, ha volt rá BT-felhatalmazás, és gyakorlatilag nulla volt az esélye annak, hogy a fegyvereiket használniuk kell. 1999-re viszont Berlin már BT-felhatalmazás nélkül is hajlandó volt katonáit klasszikus harci műveletekbe küldeni, s azoknak civilek is áldozatul estek (Szerbia bombázása). 2003-ban viszont éppen a nem létező BT-határozatra hivatkozva utasították el a szövetségeseik oldalán való szerepvállalást (Irak). De Berlin ENSZ BT-felhatalmazás esetén is különbözőképpen reagál egy-egy válságra. Olykor nagy erőkkel vesz részt a misszióban (Afganisztán), máskor viszont teljesen kimarad belőle, sőt igyekszik megakadályozni azt (Líbia). „Ez a kiszámíthatatlanság az, ami valameny- nyi szövetséges állam részéről nyílt és élénk kritikát vált ki, legyen szó akár műveleti szerepvállalásról (Líbia), közös műveleti részvételről (nemzeti korlátozások Afganisztánban) vagy többnemzeti képességfejlesztési programokról (Smart Defence, Pooling & Sharing)."28 Mindezek fényében feltehető tehát a kérdés: mikor vállal szerepet Németország a nemzetközi konfliktusokban és válsághelyzetekben, és mikor nem? Az alábbiakban három szakértői megközelítést mutatok be, amelyek a vitákban előforduló legfontosabb szempontokat érintik. A mindenkori német szerepvállalásnak a pártokon átívelő konszenzus alapján alapvetően két premisszája van - írja Hans J. Gießmann és Armin Wagner.29 Az egyik, hogy legyen ENSZ BT-felhatalmazása a műveletnek. (Koszovó ilyen értelemben kivétel volt.) A második az, hogy a műveletre egy olyan kollektív biztonsági szervezet keretén belül kerüljön sor, amelynek Németország is a tagja. Koszovói leszámítva ennek a két alapvetésnek eddig az összes német külföldi szerepvállalás megfelelt. Ugyanakkor a két elv közül - különösen a koszovói események fényében - a második tűnik fontosabbnak.30 Stefan Mair egy ennél összetettebb kritériumrendszert dolgozott ki, amelynek alapján a politikusok számára könnyebben eldönthető, hogy Németország részt vállaljon-e 76 Külügyi Szemle
