Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MENEKÜLTKÉRDÉS ÉS RENDSZERVÁLTOZÁS - Cseresnyés Ferenc: Magyar egyetemisták (Nyugat-) Németországban, 1956-1958
Magyar egyetemisták (Nyugat-) Németországban teljesíteni. Már akkor látható volt, hogy döntő többségük a merőben új elvárások között is meg fogja állni a helyét. Mely tényezők tették vonzóvá Nyugat-Németországot a magyar menekült egyetemi hallgatók számára? Milyen végzettséggel látszott egyszerűbbnek, és melyekkel nehezebbnek, adott esetben nem kivitelezhetőnek a beilleszkedés a német felsőoktatási rendszerbe? Az itt elemzendő jelentés a magyar hallgatók által kitöltött nyomtatványok (1136 darab) adatai alapján készült. A korabeli felhasználók közelebbről nem vizsgálták a megadott válaszok korrektségét. Mégis feltételezhető, hogy a kapott információk nagyjából és egészében megfeleltek a valóságnak, tekintettel például a megkérdezettek korabeli kiszolgáltatottságára, illetve támogatási igényére. A kérdőívek elemzése alkalmat teremt annak megválaszolására is, hogy mennyire „érte meg" Németországnak, hogy odavonzza a magyar hallgatókat, és - a nemzetközi segítség részeként, a menekültek által jelentett jelentős terhek ellenére - alapvetően saját büdzséből finanszírozza a diplomaszerzésüket. (Ekkor még évi ötven-hatvanezer keleti zónabeli, illetve NDK-s menekült társadalmi integrálása volt a kötelező „házi feladat".6) A hallgatók kiválasztása és átvétele Ausztriából A Szövetségi Köztársaság az első országok között volt Európában, amely segítséget ajánlott az 1956-os magyar forradalom menekültjeinek. Vonatkozott ez a segélyszállítmányok összeállítására és kiosztására éppúgy, mint a menekültek befogadásának készségére.7 A szövetségi kormány érintett minisztereinek 1956. november 6-i ülése eredményeként prioritási listát állítottak fel a befogadandó magyarországi menekültekre vonatkozóan. Az első két pont lényegében az etnikai németekre vonatkozott: a német állampolgárokra és a német nemzetiségűekre - vagy, ahogy akkor mondták: a Volksdeutsch népességre. A harmadik helyen a felsőoktatási intézmények hallgatói és adott esetben a középiskolások álltak. A negyedik és az ötödik hely a rokonokkal rendelkező és az azokkal nem bíró magyaroké volt.8 A politikai szándék tehát már a befogadás kezdetén jól kimutatható ebben az esetben: az egyetemista fiatalok befogadása kiemelt célkitűzés volt, hiszen a magyar etnikai hovatartozással rendelkező népességen belül ez a kategória állt az első helyen. A Bundestag érintett bizottságainak tagjai által az ausztriai menekülttáborokban tett látogatások során az is világos lett a politikai döntéshozók számára, hogy túlnyomó többségében fiatal férfiakról van szó.9 Lényeges ezt azért is hangsúlyozni, mert a bő tíz évvel korábban befejeződött második világháború főleg a férfinépesség köréből szedte az áldozatait. A szovjet zónából áttelepültek zöme viszont ebből is következően nő volt, ezáltal nemhogy nem javultak a nemi arányok Nyugat-Németországban, hanem éppen ellenkezőleg, tovább romlott a nemek közötti egyensúly.10 Vonzóvá tette a korabeli 2014. tél 139
