Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MENEKÜLTKÉRDÉS ÉS RENDSZERVÁLTOZÁS - Masát Ádám: A menekültkérdés szerepe az NDK rendszerváltozásának folyamatában. Diplomáciatörténeti adalékok a berlini fal leomlásához
A menekültkérdés szerepe Csakhogy az ország egyre inkább rá volt utalva nyugati szomszédjára, és ez nyitottságot, illetve fokozottabb együttműködést igényelt volna. Az NDK-nak egyszerre kellett volna közelednie és távolságot tartania. Ez a dilemma azonban feloldhatatlan maradt, és a keletnémet vezetés inkább a távolságtartást választotta. Honeckerék a legtöbb nyugatnémet észrevételt, kérést és követelést az NDK belügyeibe való beavatkozásra hivatkozva utasították vissza. Ezzel magyarázható, hogy a nyugatnémet kormány Honecker elmozdítása után változtatott a politikáján, és a korábbiaknál jóval szigorúbb feltételeket szabott az NDK-nak. Helmut Kohl 1989. november 8-án a Bundestagban jelentette ki, hogy nem fogadják el többé a „kozmetikai korrekciókat". Az NDK-nak nyújtandó pénzügyi támogatásért cserébe átfogó és gyors reformokat várnak, többek között a pártok szabadabb működését és a szabad választások ígéretét - fogalmazott a kancellár.92 A keletnémet rendszerváltozás kezdetét 1989 májusára datálhatjuk. Ekkor kezdődtek a tüntetések az NDK-ban, illetve nyártól egyre több menekült próbált meg egy harmadik országon keresztül az NSZK-ba jutni. 1989. május 7-én tartották az országban a helyhatósági választásokat. A 10-20 százalékos ellenszavazati arány ellenére Egon Krenz - ekkor még a választási bizottság elnökeként - 98,95 százalékos végeredményt hirdetett ki.93 A választási csalás óriási felháborodást váltott ki. Az NDK történetében először fordult elő, hogy a formálódó ellenzék képes volt bizonyítani a csalást, és nyilvános tiltakozást szervezett: a csalárd módon zajlott választásra emlékeztetőül júniustól minden hónap 7-én megmozdulások voltak az NDK-ban. Szeptember 4-e után pedig Lipcsében megkezdődtek az úgynevezett „hétfői tüntetések" is, amelyeken egyre növekvő számban vettek részt az emberek.94 Ezeken a tüntetéseken fogalmazódott meg először nyíltan a gyülekezési jog és a szabad választások követelése. 1989. június 8-án a Népi Kamara a pekingi eseményeket „az ellenforradalom leveréseként" értékelte.95 Augusztus 18-án pedig megjelent az NSZEP nyilatkozata, amelyben a „prágai tavasz" vérbe fojtását jogos eljárásnak tartotta. Számos tüntető intő jelnek tartotta a kommunistaellenes megmozdulásokkal kapcsolatos hivatalos nyilatkozatokat. Sokan féltek attól, hogy a rendőrség brutális kegyetlenséggel fog fellépni az utcákon egyre nagyobb számban felvonuló demonstrálókkal szemben. Ha a pekingi eseményeket az NSZEP „a rend és a biztonság helyreállításaként" értékeli,96 akkor mire számíthatnak a tüntetők? A félelmet erősítette az is, hogy a Stasi beépített emberei révén a rendőrség szinte minden esetben pontos információkkal rendelkezett a tervezett megmozdulások helyszínét és időpontját illetően.97 Az 1989. őszi tüntetésekről ráadásul legfeljebb a nyugatnémet TV-csatornák számoltak be, a keletnémet Aktuelle Kamera adásait továbbra is cenzúrázták.98 A lipcsei tüntetések alkalmával egyre többen vonultak az utcákra, és a rendőrség is egyre több embert tartóztatott le - de a hírekben erről egy szót sem ejtettek. Egy becslés szerint 1989. október 2-án húszezren, október 9-én hetvenezren, október 16-án pedig már több mint százezren demonstráltak Lipcsében.99 A Honecker felmentését követő hétfőn, október 23-án pedig már a félmilliót is 2014. tél 127
