Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MENEKÜLTKÉRDÉS ÉS RENDSZERVÁLTOZÁS - Masát Ádám: A menekültkérdés szerepe az NDK rendszerváltozásának folyamatában. Diplomáciatörténeti adalékok a berlini fal leomlásához
A menekültkérdés szerepe csak azért választották, mert úgy vélték, hogy oda könnyű átjutni. A múltban ugyanis volt már arra példa, hogy a keletnémet állampolgárok a belgrádi nyugatnémet nagy- követségtől vagy a zágrábi főkonzulátustól nyugatnémet útlevelet kaptak, azzal pedig kockázatvállalás nélkül az NSZK-ba távozhattak.27 Ez a tény minden disszidálni vágyó számára reménykeltő lehetett. A százharmincöt őrizetbe vett személyből kilencvennyolc volt 18 és 25 év közötti, ami azt jelenti, hogy Magyarországról még Csehszlovákiánál is magasabb arányban próbálták meg a fiatal felnőttek a szökést - legalábbis 1986-ban biztosan. A leggyakoribb szökési módok megegyeztek a korábbiakkal: ha nem állt rendelkezésre hamisított nyugati útlevél, akkor elsősorban gépjárműben vagy kisbuszban kialakított rejtekhely- lyel próbálkoztak a keletnémetek. Ezt alátámasztja az is, hogy a Stasi XIV-es osztálya 1985- ben huszonhét, 1986-ban tizennyolc gépjárművet szállított vissza Magyarországról az NDK-ba. Az ellenkező irányban nem volt jelentős „forgalom", hiszen az NDK 1985-ben öt, 1986- ban pedig csupán három magyar állampolgárt adott ki Magyarországnak. Köztük volt viszont az a Kovács nevű úriember, aki nem a hamis papírokban és a csempészésben bízott, hanem a saját erejében: 1986 júniusában megpróbált a Keleti-tengeren átúszni Dániába. Nincs okunk kételkedni abban, hogy az ehhez szükséges fizikai edzettséggel rendelkezett, ám bizonyára nem számolt a vízi határ szigorú ellenőrzésével.28 1987 volt az első év, amikor ugrásszerűen megnőtt a keletnémetek által Magyarországon elkövetett határsértések száma. Az előző évhez képest 172 százalékos növekedés történt: a magyar hatóságok kétszáznegyvenhat keletnémet állampolgárt vettek őrizetbe a tiltott határátlépés különböző formái miatt. Közülük tizennégy nőt, akik a gyermekükkel együtt próbáltak átszökni a határon, rövid időn belül ki is utasították az országból.29 A Stasi dicsérte a magyar állambiztonság nyomozati munkáját, amelynek során számos, az NDK-ban elkövetett bűncselekményre is fényt derítettek.30 A Stasi két okkal magyarázta a határsértések számának jelentős emelkedését. Egyrészt a nyugatnémet médiát hibáztatta, amely a sikeres szökésekről általában szenzációként tudósított, és azt a hamis képet sugallta, mintha a magyar határőrség nem használna fegyvert a határsértők feltartóztatása érdekében. Másrészt úgy vélte, hogy a Magyarországon tartózkodó nyugat- és keletnémet turisták találkozása és „célzott társalgása" a korábbiaknál nagyobb mértékben járult hozzá az illegális határátlépésekhez.31 Az utóbbi állítása azon alapult, hogy számos keletnémet állampolgár csak a Magyarországra érkezés után - mondhatni: „hirtelen felindulásból" - döntött a disszidálás mellett, miután kapcsolatba került nyugatnémetekkel. Nem véletlen, hogy 1987 februárjában írásban is megfogalmazták a javaslatot: a nyugatnémet repülőjárat ne ugyanakkor érkezzen Magyarországra, amikor a keletnémet, hogy legalább a repülőtéren el lehessen kerülni a két német állam turistáinak a találkozását.32 2014. tél 115
