Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MENEKÜLTKÉRDÉS ÉS RENDSZERVÁLTOZÁS - Masát Ádám: A menekültkérdés szerepe az NDK rendszerváltozásának folyamatában. Diplomáciatörténeti adalékok a berlini fal leomlásához
Masát Ádám keresztül tették ezt, közülük a legtöbben egyszerűen nem tértek haza egy engedélyezett külföldi útról. A belnémet határ megerősítése és a berlini fal modernizálása után egyre több keletnémet állampolgár próbált egy szocialista országon keresztül a szigorúan ellenőrzött vasfüggöny túloldalára jutni. Ez a folyamat az 1970-es évektől egyértelműen felerősödött, és a következő évtized vége felé érte el csúcspontját.11 A fent említett időszakban legalább hét-nyolcezer embernek sikerült is célját megvalósítania. 1971 (!) és 1988 között viszont legalább huszonötezer keletnémet vallott kudarcot, és az elfogott személyek többségét a szocialista országok illetékes szervei a Stasinak adták át.12 Az NDK és a többi szocialista ország állambiztonságának együttműködése bilaterális szerződéseken és jogsegélyegyezményeken alapult. Az 1980-as években a kooperáció kereteit a vizsgálati osztályok által készített munkatervek, illetve jegyzőkönyvek tovább szabályozták.13 Az együttműködés egyik fő célja a határok biztosítása, továbbá a határsértők, a disszidálni szándékozók és a menekülésüket segítő személyek (embercsempészek) büntetőjogi felelősségre vonásának elősegítése volt. Egy másik, idővel egyre fontosabbá váló célkitűzés volt a preventív jellegű állambiztonsági tevékenységek összehangolása annak érdekében, hogy a disszidálást tervező személyeket még jóval a határ megközelítése előtt el lehessen fogni. A szocialista országok állampolgárainak átadása és átvétele kapcsán egyértelműen megállapítható, hogy ez az együttműködés - különösen az 1980-as években - egyre inkább egyoldalú jelleget öltött. Ezt a tényt a Stasi által átvett, illetve átadott személyek számát tartalmazó statisztikák egyértelműen alátámasztják: 1983-ban és 1984-ben mintegy kilencszer, illetve hétszer több keletnémet állampolgárt vett át az NDK, mint ahány külföldit a szocialista országoknak kiadott.14 A keletnémet állampolgárok - egy-két kivételtől eltekintve - nem a klasszikus értelemben vett bűnözők voltak: bűnük többnyire a disszidálási szándék, illetve kísérlet volt. Nem véletlen, hogy a statisztikák élén Csehszlovákia és Magyarország állt, hiszen ez az a két ország, amelyek nyugati határán a vasfüggöny húzódott. Egy 1983-as állambiztonsági információs anyag szerint a keletnémetek közül az egyedül menekülő személyek inkább Csehszlovákián, a családok viszont Magyarországon keresztül próbáltak az NSZK-ba szökni.15 A Stasi legkésőbb 1983-ban felismerte, hogy - elsősorban a nyugatnémet médiának tulajdoníthatóan - az a hamis kép alakult ki a keletnémet állampolgárokban, mintha a csehszlovák, a magyar, a román és a bolgár határőrizeti rendszer jóval kevésbé lenne kiépített, mint a belnémet határ és a berlini fal. A Stasi szerint ez a manipuláció, illetve a szocialista országokon keresztül sikeresen végrehajtott szökéseknek a médiában történt értékelése ahhoz vezetett, hogy a keletnémetek egyre nagyobb számban próbáltak az NDK területén kívül áttörni a vasfüggönyön.16 Az is beigazolódott, hogy a nyugatnémetek, a nyugat-berliniek és a kapitalista országok állampolgárai sokkal nagyobb hajlandóságot mutattak a keletnémetek szökési terveinek támogatására egy szocialista országban, mint az NDK-ban. Ennek a támogató tevékenységnek a Stasi szerint a következő elemei voltak: 112 Külügyi Szemle
