Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MAGYAR-ROMÁN KAPCSOLATOK - Szabó Tamás: Magyarország, Románia és az RMDSZ kapcsolatrendszere az alapszerződés tárgyalásának időszakában (1992-1996)
Magyarország, Románia és az RMDSZ fontos eleme volt a demokráciára és pluralizmusra épülő berendezkedés romániai kiépítése, továbbá a kisebbségi jogi garanciák biztosítása. Cserébe Magyarország ígéretet tett arra, hogy a nyugati integrációs szervezetekben támogatja a román fél csatlakozását. Ami a két fél által bemutatott szövegjavaslatokat illeti, lényeges különbségek mutatkoztak köztük mind tartalmi, mind pedig terjedelmi szempontból. A román tervezet részletesen foglalkozott a területi sérthetetlenség problémájával, viszont nem tartalmazott a kisebbségi kérdésre vonatkozó cikkelyt, megszövegezését tekintve pedig túl általános volt.29 Ezzel szemben a magyar változat több konkrétumot tartalmazott, a területi sérthetetlenség kapcsán a helsinki záróokmányra hivatkozott, a kisebbségi cikkely tervezetében pedig hangsúlyozta, hogy a kérdés már nem teljességgel az adott ország belügye: a kisebbségeknek joguk van a saját kultúrájuk megőrzéséhez, továbbá oktatási, vallási és kulturális intézményrendszereket hozhatnak létre. Szintén a magyar javaslatban jelent meg, hogy a felek minden szükséges lépést megtesznek az asszimiláció, illetve az etnikai jellegű adminisztratív vagy gazdasági megkülönböztetés leküzdésére. Emellett a kisebbségi cikkely kitért az anyanyelven való oktatás biztosításának fontosságára és az anyanyelv használatának engedélyezésére (a törvényhozásban és a közigazgatásban is).30 Az első szakértői tárgyaláson a román delegációvezető, Ion Diaconu a kisebbségi cikkely megvalósítását technikai jellegű kérdésnek minősítette, s azt állította, hogy „ezzel a cikkellyel Magyarország a nemzetiségek jogállását igyekszik kidolgozni és rögzíteni, ami Bukarest számára elfogadhatatlan".31 Ezzel szemben a határok sérthetetlenségének a kimondása elsőrendű fontosságú volt Diaconu és Románia számára, hiszen egyrészt ettől függött az ország kapcsolatainak a jövője, másrészt a közvéleményt is igencsak foglalkoztatta.32 A határkérdés inkább egy tárgyalási stratégia volt: az álláspont sokkal jobban tartható, ha a tárgyalódelegáció belpolitikai nyomásra hivatkozik. E két cikkely tervezete - a határok sérthetetlensége és a kisebbségi garanciák kérdése - vált a kétoldalú tárgyalások legvitatottabb elemévé: a tartalmukban csak többszöri szakértői és magas szintű diplomáciai egyeztetések után sikerült némi módosítást elérni. Az első szakértői tárgyalásokról szóló nyilatkozatok alapján megállapíthatjuk, hogy a résztvevők pozitív fejleményként értékelték a megbeszéléseken történt előrelépéseket, mi több, Diaconu annak a véleményének adott hangot, hogy a következő szakértői tárgyalásokon akár véglegesíthető is a két fél szövegtervezete. Ebből is látszik, hogy mennyire elszántan igyekezett megfelelni a román fél a bizonyításkényszernek: kétség sem fér hozzá, hogy a tárgyalásokon elért eredményeket igyekeztek „hasznosítani" az Európa Tanáccsal és az Európai Közösséggel folytatott egyeztetések során. 2014. tél 85
