Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MAGYAR-ROMÁN KAPCSOLATOK - Lakatos Artúr: A román külpolitikai nyitás és Románia helyzete a szocialista táboron belül, magyar diplomáciai dokumentumok tükrében, 1965-1968
A román külpolitikai nyitás A fentiekből kitűnik, hogy a kádári magyar diplomácia és általa a budapesti politikai vezetés is meglehetősen jó információkkal rendelkezett a romániai magyarság sorsának alakulására vonatkozóan. Ugyanakkor nem került sor koherens stratégia kidolgozására, melynek révén Magyarország akár egyedül, akár más szocialista országokkal - elsősorban a Szovjetunióval - közösen sikerrel tudott volna fellépni a romániai magyar kisebbség érdekében - valószínűleg azért, mert nem láttak lehetőséget ennek sikerére. így tehát meg kellett elégedniük azzal, hogy a romániai magyar kisebbség sorsát figyelemmel kövessék, de annak alakulására még csak ráhatással se próbálkozzanak. Románia helye az egységes szocialista táboron belül A nyugati és a harmadik világhoz hasonlóan, a szocialista tábor sem képezett monolitikus egységet a hidegháború e szakaszában. Több kisebb-nagyobb törésvonal mentén meghúzódó belső viták, sőt néha akár erőszakos konfliktusok is zavarták az együttműködést. Ezen az egységen belül Románia kétségkívül a „belső zavaró tényező" szerepét igyekezett akkoriban megjátszani, olykor meglepően, de végső soron mindig racionálisan és anélkül, hogy végleges kenyértörésre került volna sor a domináns Szovjetunióval. Ez az önként vállalt maverick szerep irracionálisnak tűnhetett a szovjetbarát kelet-közép-európai szocialista vezetők számára, ugyanakkor a román vezetés mindvégig tisztában volt azzal, hogy meddig feszítheti a húrt. Legalábbis az események ezt igazolják. Ebben az időszakban egyetlen olyan terület volt, ahol nem történt látványos irányváltás: a gazdasági kapcsolatok. A külkereskedelem terén a KGST-országokkal és elsősorban a Szovjetunióval fenntartott kapcsolatok maradtak az elsődlegesek végig, ami az ország földrajzi fekvéséből is természetesen következett. A külkereskedelemben a legfontosabb partnernek a Szovjetunió bizonyult, 1965-ben az összforgalom 40-42 százalékával, 6-8 százalékos részesedéssel pedig Csehszlovákia és az NDK követte. Magyarország és Lengyelország csak 3-4 százalékot tudhattak magukénak.73 Ugyanakkor, amennyiben relatív szempontból közelítjük meg a problémát, bizonyos szintű állandó forgalomcsökkenés is megfigyelhető volt. Legalábbis ez derül ki az alábbi táblázatból: Összforgalom 1960 1961 1965 1966 KGST-országok 66,6% 64,7% 60,4% 54,4% Más szocialista országok 6,4% 3,7% 4,4 % 5,2% Fejlett tőkés országok 4,1% 4,9% 5,4% 6,4% Fejlődő országok 4,1% 4,9% 5,4% 6,4% 2014. tél 65
