Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MAGYAR-ROMÁN KAPCSOLATOK - Lakatos Artúr: A román külpolitikai nyitás és Románia helyzete a szocialista táboron belül, magyar diplomáciai dokumentumok tükrében, 1965-1968
Lakatos Artúr A gesztusok később sem szűntek meg - igaz, mindvégig megmaradt Ceausescu sajátos, „büszke román" hozzáállása. Ezekben az években Ceausescu számos alkalommal látogatott el vidékre,59 főleg a vegyes lakosságú vidékekre, amikor is nagy szerepet kaptak a külsőségek. Jellemző módon, ilyenkor mindig Ceau§escu maga mondott beszédet, egyedül. Visszatérő motívumai e beszédeknek a román nép évezredes története, a szabadság és függetlenség eszméje, a nemzeti jogegyenlőség elve és annak kapcsán a román nép toleranciája, amely befogadta a magyar és szász betelepülőket. A pártfőtitkár mindig kihangsúlyozta, hogy a dákoromán kontinuitás révén a románok az őslakók, ám a felszabadulás óta, a szocialista Románia kisebbségpolitikájának köszönhetően, a kisebbségek egyenlő jogokat élveznek velük, szemben a háború előtti Romániával. Emellett Ceau§escu előszeretettel fényképeztette magát a magyar népviseletbe öltözött fiatalokkal.60 A romániai magyar szocialista elit jelentős része is optimistán figyelte e gesztusokat, utólag persze kérdés, hogy az akkori pozitív méltatásaik mennyire tudhatóak be őszinte optimizmusuknak, és milyen mértékben beszélhetünk félelem diktálta kijelentésekről. A bizakodók sorába tartozott Beke György író is, aki egy magyarországi bizalmas beszélgetés során kijelentette: „Az új román vezetés rugalmasabb politikát folytat a korábbinál. A vezető szervekben, különösen a pártközpontban folyik a helyzet újraértékelése, felmérése. Ez kiterjed a nemzetiségi politika kérdéseire is."61 Szemlér Ferenccel november 5-én beszélgetett Budapesten Argyelán Sándor, aki így írta le Szemlér pozitív véleményét Ceau§escu hozzáállásáról: Szemlér szerint a román vezetés ma már kezdi felismerni, hogy az eddigi nemzetiségi politikát nehéz lesz végrehajtani. Jelek szerint ugyanaz a személy - N. Ceau§escu akinek korábban jelentős szerepe volt [a] kidolgozásában és elindításában, új funkciójában módosításokat kíván e politikában végezni. Ennek tudható be a pártközpont Nemzetiségi Bizottságának létrehozása, amelytől - bár nagy reményeket nem fűznek hozzá - valami változás várható. A bizottságban dolgozó közös ismerősünk (Domokos Géza, korábban az Irodalmi Kiadó igazgatóhelyettese) állítólag maga is bizakodva beszélt Szemlér előtt az ezen a téren megindult munkáról.62 1968. november 21-én Gerlán László kulturális attasé beszélgetett Szász Jánossal, a Román írószövetség nem sokkal korábban megválasztott titkárával, aki elégedett volt a romániai demokratizálódási folyamattal, s azt remélte, az a korábbi túlzott központosítást váltja fel, amelyben még a vidéki lapok tartalmát is Bukarestből adminisztrálták. Ugyancsak előnynek tartotta, hogy két magyar is került az írószövetség vezetésébe: Méliusz József alelnök és ő maga mint titkár.63 A látványos gesztusok azonban nem rejthettek el egy sor reális problémát. A Beke Györggyel folytatott, fentebb említett bizalmas beszélgetés során az is kiderült, hogy a rajonokban (azaz a járási szinten) nem érződött javulás, pozitív változás. Nemzetiségi 62 Külügyi Szemle