Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MAGYAR-ROMÁN KAPCSOLATOK - Lakatos Artúr: A román külpolitikai nyitás és Románia helyzete a szocialista táboron belül, magyar diplomáciai dokumentumok tükrében, 1965-1968
A román külpolitikai nyitás amikor tőkés országok és különösen a konvertibilis tőkés országokra vonatkozó kapcsolatokról volt szó. (Ebben teljesen az ellenkezőjét tapasztalom úgy a szovjet, mint a csehszlovák, mint a bolgár és lengyel nagyköveteknél, de különösen az első három esetében.) Ez a hozzáállás később megszűnt, és mindössze az maradt meg, hogy az információadásoknál, ha passzívan is viselkedett, de őszinte volt, ezt többször volt módomban ellenőrizni, és az utolsó félévben már a passzivitása is eltűnőben volt. A fent adott kép egyébként megegyezik a volt szovjet nagykövet, Szoldatov elvtárs, valamint a most itt működő csehszlovák és bolgár nagykövet véleményével. A román nagykövet irányításából kiindulva, a román beosztott diplomaták viselkedésére is kiterjedt a fent jelzett tendencia. A magyar diplomaták majdnem mindegyikénél megmutatkozott az, hogy a megfelelő román partnerükkel való kapcsolatuk az utolsó két év alatt, de főleg az utolsó félévben ehhez hasonló tendenciát vett fel, főleg az érintkezés gyakoriságát és őszinteségét illetően. A diplomatáinkra vonatkozó észrevételünket egyébként alkalmazni lehet a többi szocialista országok diplomatái és a román diplomaták érintkezésére, ahol a dolog természetétől fogva nem lehet olyan átfogó értesülésünk, mint a saját diplomatáink kapcsolatát illetően.53 A jelentések szövegéből bizonyos dolgok egyértelműen egybecsengenek; ezek közül is a legfeltűnőbb a román diplomaták és vezető emberek - a többi szocialista országbeli megfelelőikhez viszonyítva - meglehetősen korlátozott mértékű szándéka arra, hogy információkat megosszák a magyar kollégáikkal. Ennek oka sokrétű lehet: bizalmatlanság a magyar tárgyalópartnerrel szemben, a saját karrier miatti aggódás - ami az autarker és elnyomó romániai politikai berendezkedés következtében nyilvánvaló - vagy csak egyszerűen a kulturális különbségek, melyek nem favorizálták a kommunikatív román hozzáállást. Hasonló magatartás volt tapasztalható nemegyszer a román csúcs- vezetés részéről is, például amikor 1967 szeptemberében Magyarország belgrádi nagykövete az éppen a jugoszláv fővárosban tartózkodó Ceau§escutól megkérdezte, hogy van-e valamilyen javaslatuk a vietnami kérdéssel kapcsolatosan. Konkrét választ nem kapott, Ceau§escu „csupán annyit mondott, hogy véleményüket elmondták az augusztus folyamán Romániában tartózkodó vietnami küldöttségnek".54 Általában véve elmondható erről az időszakról, hogy a hivatalos román-magyar kapcsolatok korrektek voltak, egyszerre szívélyesek és hűvösek is, s csak kis mértékben befolyásolták az ideológiai nézetkülönbségek, illetve a magyar külpolitika magasabb fokú szovjetorientációja. A két csúcsvezető, Ceaufescu és Kádár János viszonyát is nyugodtan lehet ez idő tájt korrektnek nevezni, még ha barátivá soha nem is vált. Ebben valószínűleg a jellem- és nézetbeli különbségek is szerepet játszottak. A kettejük hozzáállásbeli különbsége jól kiviláglik a Ceau§escu 1967-es budapesti látogatása végén készült feljegyzés részletéből is: 2014. tél 59
