Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MAGYAR-ROMÁN KAPCSOLATOK - Lakatos Artúr: A román külpolitikai nyitás és Románia helyzete a szocialista táboron belül, magyar diplomáciai dokumentumok tükrében, 1965-1968
Lakatos Artúr Egy, a kérdésről írt 1966. október 26-i magyar jelentésben a következő olvasható: Szovjet vélemény szerint viszont a nacionalista tendenciák növekedése Romániában egy függetlenségét nemrég elnyert nép késői és túlzott nemzeti öntudatra ébredését tükrözik. Az objektív tények előbb-utóbb világossá válnak, és az ideiglenes jellegű nacionalista hullám elvonul. Ez a felfogás határozza meg egyébként a SZU-nak az RSZK-val szembeni türelmes magatartását. Kétségtelen, hogy ebben sok az igazság, a román közhangulat alakulása ezt igazolja is némileg. Tudomásul kell azonban venni, hogy a román párt a jövőben is számos, valamennyi szocialista országot érdeklő kérdésben külön utat igyekszik járni. Az elmúlt napokban a szovjet nagykövettel folytatott beszélgetésekből arra következtetek, hogy ez a felismerés sokat foglalkoztatja őket. Szavai szerint Ceau§escuék magatartása legutóbbi moszkvai tartózkodása során csökkentette azt a reményüket, hogy a nemzetközi munkásmozgalom legfontosabb vitás kérdéseiben Bukarest támogatására számítani lehessen.30 Az a fajta bizalmatlanság és titkolózás, amelyet a magyar diplomácia a román partnerei részéről érzékelt, jóval kisebb mértékben, de végrehajtói szinten megnyilvánult a szovjet diplomácia irányába is. Erre egy példa, hogy egy szovjet tanácsos 1967. május 26-án azt közölte a magyar diplomáciával, hogy a románok kezdenek őszinték és barátságosak lenni a szovjet diplomatákkal. Az előző évben például még különböző ürügyekkel megtagadták, hogy átadják a szovjeteknek a más országokkal kötött áruforgalmi megállapodásaik másolatát, 1967 májusában viszont ötöt, minden kérés nélkül átnyújtottak nekik.31 Ez a gyanakvó légkör a pártdiplomáciai vonalon is megmutatkozott. Többek között egy román pártdelegációnak a Norvég Munkáspártnál tett látogatásakor, 1969 októberében, amikor is Románia oslói diplomáciai képviselője elzárkózott attól, hogy akár a szovjeteket, akár a magyarokat tájékoztassa a megbeszélésekről. Norvég források szerint a románok szövetségeseket is próbáltak keresni a szovjetek hatalmának ellensúlyozására.32 E megnyilvánulások tükrében ismételten felmerül a kérdés: mennyire volt a román külön út látszatdiplomácia, esetleg olyfajta, szovjet jóváhagyással előkészített csapda, melybe a nyugati diplomácia belesétált, és milyen mértékben fejezett ki reális különállást. Tény, hogy a Szovjetunió számára Románia kevésbé volt fontos, mint más országok, és a román kommunista vezetőréteg sem érzékelte, hogy szorosan rá lenne utalva a szovjet hátország támogatására. Ez a sajátos konjunktúra eredményezhette a „se veled, se nélküled" állapot kialakulását. Végh Lajos katonai attasé a következőképp foglalta össze egyik jelentésében a magyarországitól meglehetősen eltérő romániai helyzetet és a Szovjetunióhoz való viszonyulást: 1965. 2. 23-án a Szu. EIDS napjával [a szovjet hadsereg napja] kapcsolatosan a következőket jelentem: Itt sajnos sokkal kisebb - mellőző - jelentőséget 52 Külügyi Szemle
