Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 4. szám - MAGYAR-ROMÁN KAPCSOLATOK - Lakatos Artúr: A román külpolitikai nyitás és Románia helyzete a szocialista táboron belül, magyar diplomáciai dokumentumok tükrében, 1965-1968
Lakatos Artúr állítani, hogy a magyar diplomácia nem tájékozódott volna Ceau§escu jelleméről még a teljhatalomra kerülését megelőző időből. Ennek bizonyítéka az a beszélgetés, amelyet Vincze József bukaresti magyar nagykövet szovjet kollégájával, Alexander Vasziljevics Baszovval folytatott 1966. október 27-én. A szovjet nagykövet akkor megjegyezte, hogy Ceau§escu Moszkvából visszatértekor nagyon hűvösen fogadta az ő üdvözlését. Erre a magyar nagykövet azt válaszolta, hogy szerinte ennek nincs jelentősége, Ceau§escu ilyen, nála igen gyakori, hogy nem is néz az emberre, amikor kezet fog vele.14 Igaz, akkoriban a szovjet diplomáciának már nyomós okai voltak arra, hogy másodlagos jelentést tulajdonítsanak Ceau§escu minden, feléjük tett gesztusának, mint ahogy ez a továbbiakból is kiderült. Gheorghiu-Dej halálát követően pedig egy jelentés röviden megjegyezte, hogy Ceau§escu „a román politikai vonalvezetés egyik szélsőséges kezdeményezőjeként ismert (...) ezért elsősorban a magyar és zsidó értelmiségiek a nacionalizmus és intolerancia megerősödésétől tartanak".15 Civil kollégáinál sokkal szókimondóbban fogalmazott Végh Lajos katonai attasé, aki Ceau§escunak a Nemzetiségi Tanács elnökévé választása után a következőket írta: A fentiekkel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy mind ez ideig Ceau§escut tartották a szélsőséges román nacionalizmus szóvivőjének, és első titkárrá való megválasztását annak idején a kisebbségek, de különösen a magyarok és a zsidók körében vészjóslónak tekintették. Nem tudni még természetesen, milyen változás várható a kisebbségek helyzetében, de tény, hogy egyes megnyilatkozásokban vagy okmányokban - pl. a párt új Szervezeti Szabályzat tervezetében - a korábbiaknál nagyobb hangsúlyt helyeznek a nemzeti kisebbségek megemlítésére. Az is igaz viszont, hogy számos ki- sebb-nagyobb jel mutat az elrománosítási tendencia folytatására (vezető funkcióban levő magyarok leváltása vagy nevük elrománosítása), és Bukarestben állandóan keringenek híresztelések magyarok és románok közötti incidensekről. Ezek megbízhatóságát azonban nagyon nehéz ellenőrizni. Várhatólag a most kidolgozás alatt álló új alkotmány feleletet ad majd bizonyos kérdésekre.16 A más országokban tevékenykedő magyar diplomaták is sokszor tartották fontosnak megjegyezni, jelentéseikbe beleírni azt, amikor az őket fogadó országok kisebb-nagyobb jelentőséggel bíró politikusai véleményt mondtak előttük a román politikáról. így például jelentésbe került az is, amikor a lengyel Politikai Bizottság (PB) tagja, a rzeszówi vajdaság első titkára, Wladyslaw Kruczek egy magyar diplomatával folytatott beszélgetésében erősen támadta a románokat. Szerinte „figyelmeztetni kellene őket politikájuk következményeire".17 Ceau§escut nem őszinte, inkább agyafúrt, nacionalista embernek tartotta, aki tudatosan folytat szovjetellenes politikát. És ebben - utólag lássuk be - nem is tévedett. Sokkal nagyobb teret kaptak azonban maguk az államok és intézmények közti kapcsolatok, melyek megfigyelése, elemzése magyar részről nem maradhatott el. 48 Külügyi Szemle
