Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - A NÉMET GAZDASÁG KETTŐS KÖTŐDÉSE - Kőrösi István: Kettős kötődés: Németország gazdasági helyzete, szerepe az európai integrációban és Közép-Európában, az 1990-2013-as időszakban
Körösi István innováció-befogadási, alkalmazkodási, vezetési téren, kulturális-civilizációs területen, sőt nyelvi kifejezési síkon is hosszú időre jelentős mértékben fennmaradtak. A belső migráció is folytatódott, s másfélmilliós nagyságrendet ért el. A sokkal nagyobb mérvű kelet-nyugati irányú migráció mellett egy fordított irányú is végbement: a nyugati országrészből köztisztviselők, hivatalnokok, vállalati szakemberek, főleg menedzserek és banki vezetők beáramlása a keletnémet tartományokba. Németország egész fejlődésére rányomták bélyegüket a nyugati és a keleti országrész közti eltérések kezelésének, finanszírozásának, csökkentésének feladatai. A keleti országrész támogatása évente 90- 100 milliárd eurónyi összeget, azaz a német GDP 4-5 százalékát igényelte.20 Ez 1990 és 2013 között összesen több mint 2000 milliárd eurót tett ki. A német gazdaság legfőbb erőssége az 1990-2013-as időszakban az igen alacsony infláció, a gép- és berendezésberuházások jelentős mérete és aránya, valamint a magas megtakarítási ráta volt. Az újraegyesítés előtti német exporttöbblet átmenetileg csökkent, majd nemcsak újratermelték azt, de az aktívum újabb rekordmagasságba is emelkedett. Németország tartósan a világ legnagyobb áruexportőre volt, mígnem 2009-ben Kínáé lett az elsőség. A hatalmas exporttöbblet nyomán a német folyó fizetési mérleg is rendszeres, nagyarányú többlettel zárt. Az államháztartás deficitjének mértékére éppen Németország és Franciaország javasolta a maastrichti küszöbértéket (a GDP-hez viszonyítva 3 százalékot), de nemsokára kiderült, hogy egyikük sem tudja betartani azt. Németország a központi költségvetés deficitjét 2007-re sikeresen minimálisra csökkentette, de az a válság nyomán újra felszökött. 2013-ra sikerült az országnak teljesen kiegyenlített állami költségvetést elérnie. Fontos tényező, hogy a németek esetében magas a megtakarítási ráta, s Németország nem szorul külső hitelforrásokra. Németország az elmúlt közel negyedszázadban (is) szolid, sőt szigorú monetáris politikát folytatott. 1998 óta ez az akkor megalapított Európai Központi Bank keretében valósul meg, melynek monetáris politikájában a Bundesbank irányelvei pregnánsan tükröződnek. Az euró bevezetése pozitívan hatott a német gazdaságra, különösen az exportszektorra, amelynek az euróövezetben nem kell a versenytársak valutáinak leértékelésétől tartania, hiszen megszűntek a nemzeti valuták. Közös a pénz, közös a piac, de a gazdaságpolitikai feltételrendszerek, s főleg a gazdaságpolitikák iránya, jellege eltérő. A térnyerést vagy térvesztést nagymértékben a gazdaságpolitikák minősége és konzisztens alkalmazása dönti el. A 2008-2009-es válság több területen igen súlyos hatásokkal járt Németországban is. A gazdasági visszaesés mértéke reálértékben igen nagy volt (több mint 5 százalék), sőt nominálisan is csökkent a GDP. Az államháztartás bevételeinek aránya csökkent, kiadásai megnőttek, a deficit mértéke szintén megugrott. Az államháztartási hiány 2008-ban a GDP 3,4 százalékát tette ki. Az államháztartás bruttó adósságállománya 2010-re a GDP 82,5 százalékára ugrott, utána viszont - az évtizedünkben tapasztalható 60 Külügyi Szemle