Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 3. szám - NEMZETKÖZI ELMÉLET - Szalai Máté: A kisállamok külpolitikai elemzésének módszertani alapjai
A kisállamok külpolitikai elemzésének módszertani alapjai Figyelemreméltó tanulságokkal szolgálhat továbbá annak elemzése, amikor egy adott országban stratégiaváltás következik be, uralkodóváltás vagy egy nemzetközi politikai fejlemény hatására. Ezt a tendenciát láthatjuk például Katarban az elmúlt negyven évben: míg az 1972-1995 között uralkodó Kalifa emir - a neorealista elméleteknek megfelelően - egy alacsony intenzitású, szaúdi orientációjú külpolitikát folytatott, addig fia, Hamad emír már a virtual enlargement stratégiának megfelelően nem konvencionális eszközökkel szélesítette ki az ország befolyását és mozgásterét. Sokatmondó, hogy az aktivista külpolitikával számos sikert elért, ám az „arab tavasz" eseményei között magát elszámító katari kormányzat 2013-ban, egy új emír vezetésével ismét fordított a kisállam irányultságán és magatartásán, mégpedig egy passzívabb irányba. Összefoglalás Jelen tanulmánnyal a célom az volt, hogy bemutassam a kisállamok vizsgálatának jelentőségét és lehetséges módszereit. A nemzetközi rendszer modernizálódása és a territorialitás szerepének csökkenése következtében a globalizáció korában a bőséges erőforrások hiánya már nemcsak hátrányt, de előnyt is jelenthet, így a kisállamok szerepét és jelentőségét nem szabad alábecsülnünk. Éppen ezért szükség van az e kategóriába tartozó állami szereplők helyzetének és lehetőségeinek elméleti és gyakorlati elemzésére. Az általam javasolt módszertan összességében három lépésből áll. Először, a vizsgálat elején elengedhetetlen a kisállamok fogalmi alapjainak meghatározása, egy megfelelő definíció kiválasztása és alkalmazása. E lépéssel tudni fogjuk, hogy az általunk választott állam mikor tekinthető kisméretűnek, illetve egy adott régióban/globális szinten mely aktorokat helyezhetjük még e kategóriába. Második lépésként a kisállamok külpolitikájának meghatározóit kell számba vennünk, így a földrajzi elhelyezkedést, a nemzetközi politikai és gazdasági rendszer jellemzőit, az államiság kialakulásának körülményeit, a belső intézményrendszert és normákat, valamint a társadalom és a vezetőréteg által előtérbe helyezett identitásokat és nemzeti érdekeket. Ezzel megfelelő alapot teremthetünk elemzésünk harmadik lépcsőfokához, ahol a különböző külpolitika-elméleti viselkedésmintákat vetjük össze a gyakorlattal. Természetesen egy ilyen vizsgálat nemcsak egy adott kisállam megismeréséhez vagy egy külpolitikai döntéshelyzet pontosabb leírásához vezethet, hanem - a small state studies fejlesztésével - a (posztjmodern nemzetközi politikai rendszer jellegéről alkotott képünk formálásához is. A kisméretű államok komolyabb tanulmányozása nélkül ugyanis nem érthetjük meg a globalizált világ működését, pedig arra van szükség ahhoz, hogy előre jelezhessük a legjelentősebb nemzetközi politikai folyamatok várható kimeneteleit. 2014. ősz 163
