Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 3. szám - NYUGAT-BALKÁN A FÓKUSZBAN - Klein András: Bolgár szempontok az aktuális bolgár-macedón vitában
Bolgár szempontok az aktuális bolgár-macedón vitában Az immár független Macedóniában is folytatódott a Bulgáriával szembeni „gyanú". Még az a tény sem váltott ki osztatlan örömet Szkopjéban, hogy 1992-ben Bulgária volt az első állam, mely alkotmányos nevén elismerte a Macedón Köztársaságot - egy olyan pillanatban, amikor még nem lehetett teljesen kizárni a jugoszláv néphadsereg beavatkozását. A visszafogottság oka, hogy Macedóniában a politikai macedonizmus iránti nosztalgiát vélték felfedezni benne, vagyis azt gyanították, hogy Bulgáriában újjáéledt az „egy nemzet, két állam" teória. Ezt a gyanút erősíthette, hogy Szófia, bár az államiságot és az alkotmányos nevet elismerte, nem fogadta el a macedón nyelv és az 1878-ig külön macedón történelem létét. Az is tény, hogy még a függetlenség előestéjén, az 1990-es első macedón parlamenti választásokon, a hatóságok adminisztratív eszközökkel meggátolták a bolgár gyökereket felvállaló, sztrumicai központú és Ilija Ilievszki vezette Emberi Jogok Pártjának az indulását.17 Ez abból a szempontból is jelentős volt, mert előrevetítette a szkopjei hivatalos szerveknek a Macedóniában jelen lévő, ám tiltott történelmi felfogáshoz való hozzáállását. E történelemszemlélet nem fogadja el a 21. században különösen látványos külsőségekkel és hatalmas lendülettel terjesztett Nagy Sándor-i eredetet, hanem - elismerve a bolgárokkal való közös történelmi gyökereket - a macedón nemzet önálló létét az 1878 utáni események eredményeként aposztrofálja. Pedig ez utóbbi felfogás kompromisszumként történő elfogadása nem maradna visszhang nélkül Bulgáriában sem - például utal erre a bolgár értelmiségieknek a Manfred Wörner Alapítvány támogatásával megjelentetett kiáltványa, mely megpróbálta meghatározni az új bolgár Macedónia-politika alapelveit. Ebben a kiáltványban is elismerik, hogy az ország szláv lakosságának többsége a bolgártól eltérő identitással rendelkezik - igaz, hogy a 19. századi szerb elképzelések 1944 utáni gyakorlatba ültetésének köszönhetően.18 Azonban a közös múlt elismerése ebben az esetben nem vezetne az eltérő történelemfelfogásból eredő aktuális konfliktusokhoz. Végezetül felmerül a kérdés: a közel 140 éves különválás után miért van szüksége Szkopjénak még mindig bolgárellenességre. Az kétségtelen, hogy a „bolgár múlt emléke" még mindig a legnagyobb veszélyt jelenti a nemzeti macedonizmusra. Ráadásul szembe kell nézni azzal a realitással, hogy most már Macedónia nem része egy komoly nemzetközi presztízsnek örvendő és magasabb életszínvonalat biztosító föderációnak, amit össze lehetett hasonlítani a hiánygazdaságig jutó, kommunista Bulgáriával. Ma Bulgária EU-tag és NATO-szövetséges ország, amely - a jelenlegi instabil politikai helyzete ellenére - a 2000-es évek elején részben stabilizálta államiságát, részben pedig egy viszonylag jelentős gazdasági növekedésen ment át. Ezzel szemben Macedónia integrációs pályája elakadt, az országban jelentős a munkanélküliség, bizonytalan a gazdasági növekedés alapja, és nem biztosak a nemzeti kilátások. Ha összegezni szeretnénk Macedónia jelenlegi geopolitikai helyzetét, akkor a következőt mondhatnánk: Macedónia az az állam, melynek nevét Görögország, nemzetének létét és nyelvét Bulgária, 2014. ősz 61
