Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 3. szám - NYUGAT-BALKÁN A FÓKUSZBAN - Klein András: Bolgár szempontok az aktuális bolgár-macedón vitában
Klein András Ha a fenti folyamatokat össze kellene foglalni, talán azt mondhatnánk, hogy az erős regionális öntudat, illetve a közel 140 éve tartó külön államiság - külső, illetve nemegyszer erőszakos és belső körülmények hatására is - egy olyan szétfejlődési folyamatot eredményezett, mely a közös nemzeti identitástól elvezetett a mai önálló macedón nemzeti öntudatig. Magyar szempontból nem árt észben tartani a határon túli magyarsággal kapcsolatos - Trianon óta tartó - külön államiságunkat, a „székely nem magyar" jellegű egykori román törekvéseket vagy a legutóbbi kutatásokat, melyek a magyarság szétfejlődésének jelenségeire hívják fel a figyelmet, különösen a szlovákiai magyarságot illetően.14 A hivatalos Macedónia bolgár ellenessége A mai bolgár aktuálpolitikai reakciók megértéséhez hozzátartozik a Macedóniában tapasztalható bolgárellenes jelenségek vizsgálata is. Bulgáriában rendszeresen nehezményezik a bolgár tudatú macedónok zaklatását, a macedón titkosszolgálatok aktivitását a köreikben, a kormányhoz közeli híradások bolgárellenes propagandáját (például azt a jelenséget, hogy a Bulgáriáról szóló semleges híradások során illusztrációként Szófia roma negyedét vágják be), a macedón oktatási rendszernek a „bolgár rabságot" használó terminusait. A macedón bolgárellenességnek is megvan a történelme és sajátos logikája. 1944-ben a jugoszláv kommunistáknak szembe kellett nézniük azzal a ténnyel, hogy az új macedón nemzet megteremtése szempontjából a legnagyobb veszélyt, a legnagyobb kihívást az erőszakos szerbesítést is túlélt bolgár tudat jelentette. Természetesen a titói hatalom megszilárdulása után nem maradtak el a bolgár tudatú értelmiséggel szembeni erőszakos fellépések, a második világháború alatti „fasiszta kollaboráció megbüntetésének" jelszavát hangoztatva - ami egy olyan jelenség, melyet a magyarok jól ismerhetnek a Vajdaság történelméből. De helyi viszonylatban szintén a bolgárellenes erőszakos fellépést segítette a Kominternnel szembeni jugoszláv védekezés a „láncos kutya korszakban", hiszen Moszkva leghűségesebb szövetségesének Bulgáriát tartották. Bolgár források szerint a háború után közel 30.000 embert végeztek ki, továbbá 130.000 bolgár tudatú, antikommunista vagy „Komintern-szimpatizáns" macedón állampolgár járta meg a börtönöket és a munkatáborokat.15 Az új Jugoszláviában kezdetben a népek egyenjogúságának elve keveredett a proletár internacionalizmust veszélyeztető és a régi Jugoszláviát szétverő nacionalizmusok elleni fellépéssel. A kommunizmus kezdeti időszakában az egyetlen hivatalosan megtűrt és támogatott nacionalizmus a macedón volt, azonban akkor még nem tolerálták annak albánellenes jellegét, továbbá nem lehetett beszélni a két háború közti erőszakos szerbesítésről sem - egyedül a bolgárellenesség válhatott hivatalos doktrínává. Szintén 58 Külügyi Szemle
