Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - A NÉMET GAZDASÁG KETTŐS KÖTŐDÉSE - Kőrösi István: Kettős kötődés: Németország gazdasági helyzete, szerepe az európai integrációban és Közép-Európában, az 1990-2013-as időszakban
Kettős kötődés (iparszerkezeti, versenyképességi problémák kiéleződése, a jóléti rendszer több kulcs- területének finanszírozhatatlansága). Az európai integrációban az 1992. februári maastrichti szerződés mérföldkőnek számít. Az európai uniós szerződésben, amelynek ratifikálásával 1993. november 1-jével jött létre az Európai Unió, Németország az elért integrációs eredmények összegzését és a jövőbeni restrukturált fejlődés intézményes alapját látta. A korábbi Bonn-Párizs-ten- gely Berlin-Párizs-tengelyként továbbra is fennmaradt, de a következő években a gazdasági nehézségek és az eltérő gazdaságpolitikai koncepciók miatt a két ország között súrlódások keletkeztek. A gazdasági integráció minden nagy horderejű lépésénél egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Nagy-Britannia érdekeivel, álláspontjával, magatartásával számolni kell, ezért a Berlin-Párizs-tengelyt valójában háromszöggé kellene alakítani, London bevonásával. Ez a gazdasági érdekkülönbségek és Nagy-Britannia mélyen gyökerező sajátos érdekei és külön stratégiája miatt nem valósult meg. A britek kimaradtak a Gazdasági és Monetáris Unióból is. Maastricht másik nagy horderejű eredménye a Gazdasági és Monetáris Unióról szóló szerződés volt. Németország és Franciaország közösen dolgozta ki és együtt terjesztette be a GMU tervét, amely a közös valuta bevezetését és az euróövezet létrehozását tartalmazta. A pénzügyi stabilitásra vonatkozó maastrichti kritériumok a német stabilizációs irányvonalat rögzítették, s a német integrációs politika jelentős sikere volt, hogy Franciaország is elfogadta azt. A közös monetáris politikát túlnyomórészt, mintegy 95 százalékban, a német Szövetségi Bank (Bundesbank) szabályrendszere alapján alakították ki, és az Európai Központi Bankot (EKB) Frankfurt am Mainba telepítették. Az 1999-ben számlapénzként létrehozott euró 2002-ben tizenkét országban váltotta fel a nemzeti valutát. Ennek fő haszonélvezője már negyedszázada Németország. Az eurózóna napjainkra tizenhét országra kibővített, átnevezett márkaövezetként működik. A német külkereskedelem azért tud újra évről évre rekordtöbbletet elérni, mert a közös valuta mellett a német gazdaság exportereje és versenyképessége megerősödött. Az euró bevezetése óta nem kell a márka felértékelődésétől és a partnerországok valutáinak leértékelődésétől tartania. A rendszeres - a legutóbbi években mintegy évi 200 milliárd eurós - német exporttöbblet a partnereknél viszont súlyos hiányként jelenik meg. Jórészt e deficitek hatására, a mediterrán országokban aggasztó pénzügyi válság alakult ki, amely ellen nem tudnak árfolyam-politikával védekezni. Az állandósult pénzügyi válság veszélyei miatt kellett kidolgozni az EKB stabilizációs programjait és mentőcsomagjait a 2010-es évek elején. Az integráció egy másik alapvető folyamatának a betetőzése volt, hogy 1993. január 1-jén létrejött az EU egységes belső piaca (Single European Market, SEM), a négy szabadság elvének érvényesítésével. Az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a személyek szabad áramlásának megvalósítása sokáig váratott magára, s jelenleg is inkább kvázi egységes belső piacról beszélhetünk. Német szempontból az áruk szabad áramlása kedvező, és 2014. tavasz 47
