Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 1. szám - A NÉMET GAZDASÁG KETTŐS KÖTŐDÉSE - Kőrösi István: Kettős kötődés: Németország gazdasági helyzete, szerepe az európai integrációban és Közép-Európában, az 1990-2013-as időszakban
Körösi István 2013-ban az 1990. évinél magasabb munkanélküliségi rátát találunk Franciaországban, Nagy-Britanniában és Olaszországban is. Az Egyesült Államokban és különösen Japánban az európai uniós aránynál folyamatosan kisebb a munkanélküliség, de 1990 és 2013 között megnőtt: az USA-ban 5,5-ről 7,5 százalékra, Japánban pedig 2,1-ről 4,0 százalékra. A világgazdasági versenyképesség szempontjából fontos mutató a fajlagos reálbérköltség (real unit labour costs) alakulása. A 2000. évi adatot 100-nak véve, Németországban tendenciájában kimutatható, hogy a fajlagos reálbérköltségek lényegében változatlanok maradtak az 1990-es évtizedben. 1995 és 2000 között igen kis mérvű, 0,4 százalékpontos csökkenés mutatkozott. Ez a termelékenység növekedésének, a modernizációs beruházások hatásának, a fajlagos hozzáadott érték növelésének és a bérköltség-növekedés alakulásának együttes hatását tükrözi. A német átlagnál kedvezőtlenebb a keletnémet tartományok fejlődésének alakulása. Az 1990-es években a bérköltségek növekedése Németország keleti felében gyorsabb volt, mint a termelékenységé, így ez a mutató kedvezőtlenül alakult. Alapvetően ez a magyarázata annak, hogy a nyugatnémetnél alacsonyabb bérek ellenére sem érte meg a munkaigényes termelést a keletnémet országrészbe telepíteni. így az utóbbi tartományokban igen tőkeigényes modernizáció valósult meg. Németország egészét tekintve, 2005 és 2013 között gyakorlatilag nem változott a fajlagos bérköltség. (2005-öt 100-nak véve, 2013-ban 100,1-et tett ki). Az EU15-ök átlagában 1990-2000 között 5,3 százalékponttal csökkent a fajlagos reálbérköltség. A legnagyobb EU-gazdaságok közül mindenütt kedvezőbben alakult ez a mutató, mint Németországban. A fajlagos bérköltségek alakulása a kibocsátáshoz képest a legkedvezőbb Olaszországban volt, ahol 14,8 százalékkal mérséklődött a fajlagos reálbérköltség színvonala. Ez egyaránt tükrözi a kedvezően alakuló árfolyam hatását, a termelékenység növekedését, a korábbi gyors ütemű nominális bérnövekedés lassulását. Az USA-ban a fajlagos reálbérköltség-színvonal 2000-ben 1990-hez viszonyítva lényegesen nem változott, Japánban pedig teljesen változatlan maradt. A 2010. évi helyzetet értékelve megállapítható, hogy Németországban, az Európai Unióban (Olaszország kivételével), az Amerikai Egyesült Államokban és Japánban egyaránt alacsonyabb volt a fajlagos reálbérköltség színvonala, mint 2000-ben. 2005 és 2013 között viszont Németországban nem változott a fajlagos bérköltség mutatója az időszak egészét tekintve, míg Franciaországban, Olaszországban és Nagy-Britanniában romlott a helyzet, az USA-ban és Japánban ugyanakkor e téren javult a versenyképesség. Az elmúlt 23 évben összességében a kibocsátáshoz képest a bérköltség-ráfordítások mindenütt csökkenő tendenciát mutattak. Ez az Egyesült Államokban és Japánban nagyobb mérvű volt, mint az EU-ban. 42 Külügyi Szemle
