Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - TÍZ ÉVE AZ EU-BAN - Marján Attila: A magyar EU-tagság első évtizedének néhány kiválasztott szempont alapján történő értékelése
Marján Attila A gazdasági felzárkózás mérlegének megvonásakor nem kapunk kielégítő eredményt. A vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó magyar GDP tíz évvel a csatlakozás után is mindössze az EU-átlag 67 százaléka. Pedig 2003-ban is alig volt kevesebb ez a szám: az uniós átlag 63 százalékán állt a magyar gazdasági teljesítmény, megelőzve számos csatlakozó országot. 2013-ban viszont a velünk együtt csatlakozott tíz tagból csak Lettország rendelkezik a miénknél kisebb egy főre jutó GDP-vel. Miközben a fogyasztási cikkek ára közeledik a nyugati szinthez, a magyarok nettó fizetése ma ugyanolyan lemaradásban van az EU15-ök átlagától, mint 2003-ban, a csatlakozás előtti évben volt: még mindig csak a nyugati jövedelmek negyedével rendelkeznek a magyar munkavállalók.8 Az új tagok közül jó páran megelőztek minket a tagság első évtizede alatt. Az uniós tagságtól elvárt gazdasági konvergencia egyik jótékony hatása az életszínvonal általános emelkedése, valamint a szegények vagy az elszegényedéssel fenyegetettek számának csökkenése. Magyarországon azonban ma több a szegény, mint a csatlakozáskor.9 A többi KKE-ország viszont javítani tudta ezt a mutatót. Lengyelországban majdnem felére csökkent és kb. 20 százalékon áll a szegénységben élők aránya, Szlovákia szintén jelentős előrelépést tett e tekintetben, Csehországban az arány ma a fele a magyar adatnak. Makrogazdaság Magyarország 2004-es uniós csatlakozásával a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) átmeneti mentességgel rendelkező tagjává vált, csatlakozási szerződésében kötelezettséget vállalt az euró bevezetésére. Az euróövezethez történő csatlakozás előfeltétele a makrogazdasági mutatókra (államháztartásra, inflációra, kamatokra és árfolyamra) vonatkozó maastrichti konvergenciakritériumok teljesítése. Magyarország azonban nem teljesítette az államháztartási kritériumokat, és csatlakozása óta (egészen 2013-ig) túlzotthiány-eljárás (Excessive Deficit Procedure, EDP) alatt állt. Az államadósság a csatlakozás évében még a 60 százalékos referenciaszint alatt maradt, azóta azonban, főleg a válság hatására, folyamatosan nőtt. A csatlakozást követő években Magyarország inflációs rátája sem közelített tartósan az uniós átlaghoz. A referenciának tekintett inflációs „maastrichti" érték10 enyhén emelkedő trend mentén alakult (2-4 százalék között), a magyar index azonban ennél jóval magasabb volt: 4-8 százalék között mozgott. A tízéves magyar (referencia) állampapírok hozamai az inflációnál szorosabb korrelációt mutattak a maastrichti referenciaértékkel, közeledést azonban csak 2007-ben lehetett megfigyelni. A magyar kamatok a 6,5-8,5 százalékos sávban mozogtak, míg a referenciaszint 5,5-6,5 százalék között alakult. Magyarország az ERMII. 182 Külügyi Szemle
