Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Jeszenszky Géza: Magyarország a brit gondolkodásban és külpolitikában, 1848-tól 1945-ig
Magyarország a brit gondolkodásban Leo Amery 1917. április 11-én elkészült memoranduma a független nemzetállamok létrehozását az etnikai kevertség miatt megvalósíthatatlannak, gazdaságilag pedig kifejezetten károsnak tartotta, a nemzeti törekvéseket ő is autonómiákkal és az egész térség föderális megszervezésével javasolta megoldani.35 A Károly király sógora, Sixtus pármai herceg nevéhez fűződő titkos békemissziókat angol részről érdeklődéssel fogadták, de a beígért zsákmányt féltő olaszok vétót mondtak a tárgyalásokra. Caporettónál 1917 októberben elszenvedett vereségük és Románia december 9-i - Szovjet-Oroszországot követő - fegyverszünete után a győzelem reményétől elesett antant számára az adott pillanatban a korábbiaknál több szólt egy átalakult Habsburg-monarchiával kötendő különbéke mellett. Korábban úgy vélték, hogy a nacionalista magyarok tántoríthatatlan ellenfelei minden komolyabb belső átalakulásnak, ezért brit részről most már határozott érdeklődéssel fogadták az 1917. novemberben Svájcba érkező Károlyi Mihálynak az öt vezető nemzet konföderációjára vonatkozó javaslatait.36 Hasonló álláspontot (nemzeti autonómiák, nagyobb politikai kereteken belül) képviselt a brit háborús kabinet dél-afrikai búr tagja, Jan Christiaan Smuts tábornok is, aki David Lloyd George megbízásából, de az 1917. november 29-i szövetségesközi konferencia jóváhagyásával érkezett Genfbe december 18-án, hogy Albert Mensdorff-Pouilly volt londoni osztrák-magyar nagykövettel a békéről tárgyaljon. A december 18-19-i, szigorúan titkos megbeszéléseken támogatást és jóindulatot ígért Ausztriának, ha az felszabadítja magát a német gyámság alól. Mensdorff természetesen örömmel üdvözölte a brit álláspont megváltozását, de nem mutatott hajlandóságot arra, hogy szövetségese föláldozása árán mentse meg a Monarchiát és kapjon kedvező feltételeket; ő általános béketárgyalásokat javasolt, ahol Ausztria-Magyaror- szág Németországot rászorítaná hódításai föladására.37 Az Oroszországgal 1918. március 3-án megkötött breszti béke után azonban Károly császár-király elállt a katonailag kétségtelenül nehezen végrehajtható különbékétől, s mindent egy lapra, a nyugaton kivívandó német győzelemre tett föl. Ez lehetővé tette az Osztrák-Magyar Monarchia felosztását szorgalmazó irányzat felülkerekedését. Northcliffe február 24-én memorandumban fejtette ki egy új politika körvonalait Arthur James Balfour külügyminiszter számára. Eszerint, minthogy a különbéke politikája eredménytelen volt, nem marad más lehetőség, mint „megtörni Ausztria-Magyar- ország, az ellenséges államok leggyöngébb láncszeme hatalmát, minden németellenes és szövetségesbarát nép és tendencia támogatásával és bátorításával", vagyis a Monarchia elnyomottnak hirdetett nemzetiségeit föl kell lázítani a függetlenség ígéretével. „Ausztria-Magyarország elnyomott nemzetiségeinek" 1918. április 8-10-i római kongresszusa után az olasz fronton megkezdődött a lélektani hadviselés: naponta mintegy 150.000 röplappal kezdték bombázni az osztrák-magyar egységeket. Ezeken bejelentették, hogy a szövetséges kormányok támogatják a cseh és délszláv függetlenség programját, bemutatva az új államok határait is. A szláv és román egységeket dezertálásra 2014. nyár 157
