Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - AZ ÁTALAKULÓ BRIT BELPOLITIKA - Kaszap Márton: UKIP. Hogyan kell értelmezni a radikális jobboldali párt felemelkedését?
Kaszap Márton magasabb iskolai végzettségű ember. De ez nem jelenti azt, hogy a UKIP stratégiai szavazói ugyanolyanok lennének, mint az átlagos brit konzervatív választópolgár: hozzájuk képest ugyanis jóval radikálisabbak, sokkal fogékonyabbak a bevándorlásellenességre, és az euroszkepticizmus tekintetében is határozottabb fellépést szorgalmaznak. Vagyis a UKIP támogatói egyrészt mérsékelt BNP-szavazókból, másrészt radikális tory szavazókból állnak. Ezért ki lehet jelenteni, hogy a UKIP félúton helyezkedik el a brit Konzervatív Párt és a BNP között. Mégsem szabad arra a következtetésre jutni, hogy ez a szavazótábor egységes lenne. Épp ellenkezőleg: nagyon is megosztott. A törzsszavazók és a stratégiai szavazók közt esetenként óriási különbségek vannak. Például azt illetően, hogyan viszonyulnak a Konzervatív Párthoz vagy a Munkáspárthoz. Míg a stratégiai szavazók nem ellenségesek az előzővel szemben, addig a törzsszavazók igen, ugyanis az arisztokrata elitet látják bennük. Ellenben a stratégiai szavazók az utóbbival szemben kritikusabbak, míg a törzsszavazók kevésbé, sőt inkább szimpatizálnak vele. A stratégiai szavazók és a törzsszavazók attitűdjének vizsgálata továbbá nemcsak azt mutatta ki, hogy különbségek vannak a két csoport között, hanem azt is, hogy ezek a különbségek igencsak számottevőek. Tehát nem arról van szó, hogy a stratégiai szavazók egyszerűen mérsékeltebbek lennének a törzsszavazóknál, hanem arról, hogy sokkal mérsékeltebbek. A pártszavazók közti távolságok ezért jelentősek. A törzsszavazó - stratégiai szavazó felosztás alapján kijelenthető, hogy a UKIP szavazótábora nagyon megosztott, és nehéz fenntartani köztük a „koalíciót" (uneasy coalition). A UKIP vezetésének egyszerre kell a radikális és a mérsékelt szavazókat is sikeresen megszólítania, anélkül hogy közben bármelyik csoportot elveszítené. Ha túl szélsőséges irányba mennének el - olyanba, mint a BNP -, akkor a mérsékeltebb stratégiai szavazókat idegeníthetnék el. Ha viszont túlságosan mainstream irányba tolódnának el, akkor a radikális törzsszavazók gondolhatnák azt, hogy a pártvezetés elárulta az eredeti célkitűzéseket. Olyan témákat kell tehát keresniük, amelyek egyszerre képesek mindkét csoport elvárásainak megfelelni. Ilyen lehet az elitellenesség, az euroszkepticizmus és a bevándorlásellenesség (bizonyos korlátokon belül). De ezek a témák a választások típusától függően is változnak. Míg az EP-választásokon ezek fontosak, addig a parlamenti választásokon kevésbé, és ott mások kapnak prioritást. Márpedig így a stratégiai szavazók továbbra is elvándorolnak az EP-választások után. Ha a UKIP csökkenteni kívánja ezt a koalíciós problémát, akkor több közös összetartó témát kell keresnie, lehetőleg az uniós témától függetlenül, hogy más választásokon is meg tudják őrizni a szavazóikat. E törzsszavazó - stratégiai szavazó megkülönböztetés a 2014-es EP-választások és a 2015-ös parlamenti választások fényében is releváns maradhat. A 2014-es 27,5 százalékos történelmi siker ugyanis 2015-re várhatóan 15 százalékra esik vissza. Vagyis a 2014- es támogatók jelentős részét még mindig a stratégiai szavazók tették ki, akik a parlamenti választásokra „visszatérnek" (go home) eredeti pártjukhoz. De azt is látni kell, hogy a 2015-ös 15 százalékos támogatottság emelkedő trendet mutat. A törzsszavazók száma is 142 Külügyi Szemle
