Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - AZ ÁTALAKULÓ BRIT BELPOLITIKA - Klein Dóra: Népszavazások az Egyesült Királyságban
Klein Dóra nyíltan a kezdeményezést. Később mégis határozottan megcáfolta az „Igen" csoport érveit és Nick Cleggnek az új rendszerrel kapcsolatban tett kijelentéseit.105 A „Nem" kampány végső soron megnyerte magának a miniszterelnököt. Az alternatív választási rendszerről tartott népszavazás kapcsán természetesen a sajtó is állást foglalt, bár érdemben kevesebbet foglalkozott vele, mint az EK-tagságról szóló népszavazással. A Renwick-Lamb szerzőpáros említett kutatása alapján elmondható, hogy a komolyabb kiadványok többet foglalkoztak a referendummal, mint a bulvárlapok. Ez alól kivételt képez a Financial Times, amelynél még a Sun is többet írt róla.106 A két végletet a Guardian és a Mirror képviselte: az előbbi a kérdéssel sokat foglalkozó, az utóbbi az azt kevésbé előtérbe helyező lapként. A Guardian ebből a szempontból megőrizte pozícióját: 1975-ben is ők foglalkoztak a legtöbbet a referendummal.107 A Guardian és a Mirror 2011-ben is a hivatalos munkáspárti álláspontot képviselte (ahogy 1975-ben), így az alternatív választást támogatta, akárcsak az inkább a liberális demokraták nézeteihez közel álló Independent is. A Guardian olvasói esetében kifejezetten jelentős volt az olvasottak hatása, 20 százalékban járult hozzá a döntés meghozatalához.108 A konzervatív lapok értelemszerűen a „Nem" kampányt erősítették. A Sun olvasói szintén nagyobb valószínűséggel szavaztak az alternatív választási rendszer ellen.109 De a Telegraph, Times, Express és Mail lapok is az érvényben lévő, „a győztes mindent visz" választási rendszer mellett álltak ki.110 A kampány során a felhasznált eszközökre kevés panasz lehetett: a felek a hagyományos szórólapos informálástól a legújabb tömegkommunikációs csatornák igénybevételéig mindent igénybe vettek, hogy elérjék és meggyőzzék a választókat. Ellenben a kampány folyamán közölt információ problémás és vitatható volt. Az arányos választás nem ismeretlen a brit választók számára, hiszen az helyi vagy regionális szinten valamilyen formában már érvényben van. Ennek ellenére a választási bizottság tájékoztató kiadványában az alternatív választás leírása nyolcszor hosszabb volt az „a győztes mindent visz" rendszerénél. A „Nem" tábor meg is ragadta a lehetőséget, és kampányában kiemelt szerepet kapott az alternatív választás bonyolultsága; az első televíziós kampányvideójuk is ezt a jellegzetességet hangsúlyozta. Mindkét kampány olyan megvilágításban tárgyalta a méltányosság kérdését, és azt, hogy az egyik rendszer bizonyos jegyei miért demokratikusabbak vagy a másiké miért nem, hogy az az ő nézeteiket támassza alá.111 Az 1975-ös népszavazásnál látott módszerre - gyermekekről készült képeit elhelyezése a vitában felsorakoztatott érvek mellé, pusztán azért, hogy a választók érzelmeire hassanak - jelen esetben is volt példa. A „No to AV” a kampány kezdetén az alternatív választásra való átállás költségeit emelte ki, és azt hangsúlyozták, hogy arra nagyobb szükség lenne az egészségügyben - ezt demonstrálandó, egy beteg kisbaba képét helyezték a kampányszöveg mellé.112 122 Külügyi Szemle
