Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - AZ ÁTALAKULÓ BRIT BELPOLITIKA - Klein Dóra: Népszavazások az Egyesült Királyságban
Klein Dóra a kulcsszó. Mint említettem, a Közös Piacra a nagyvállalatok érdekeinek kiterjesztéseként tekintettek, ami ráadásul nem demokratikus elvek szerint működött. Problémát jelentett továbbá, hogy a közösségi politikaalkotás megköti a kormány kezét. A szak- szervezetek által is preferált „Keynes-plusz", a piac spontán mechanizmusaiba történő beavatkozással járó stratégia így kikerült a kormány gazdaságpolitikai eszköztárából.38 Ennek része lenne az ún. „demokratikus szocializmus", mely a köztulajdon kiterjesztését, aktívabb iparpolitikát és a teljes foglalkoztatás igényét helyezi előtérbe - azaz helyezné, mert az EK-tagság ezen a téren is korlátozza a kormány hatáskörét.39 Mindezeket a Szakszervezeti Kongresszus az európai integrációhoz való csatlakozást és a népszavazást is felölelő 1970-1975 közötti időszakban fogalmazta meg. Természetesen körükben is hangot kaptak a tagsággal járó előnyök is, pl. a beáramló munkaerőben és tőkében vagy a Közös Piacra jutásban rejlő lehetőségek. Ám az említett kedvezőtlen gazdasági helyzet ezeket könnyedén ellensúlyozta, s minden pozitívummal szemben tudtak állítani legalább két negatívumot. így az 1970-es évekre a Szakszervezeti Kongresszus egyértelműen a tagságot ellenzők oldalára állt.40 Ezt nemcsak egyszerűen kinyilvánították, hanem aktívan részt is vettek a kampányban - ami minden bizonnyal befolyásolta a népszavazás kimenetelét. A kongresszus állásfoglalása ugyanakkor nem fedte az általa képviselt összes szak- szervezet véleményét. Tény, hogy a hivatalos nézetet vallotta a többségük, így a közlekedési és a nyomdai dolgozóké, valamint a bányászoké. A tagság mellett állt ki viszont a postai, a vasúti dolgozóké és a legnagyobb általános dolgozói szakszervezet.41 A 2011-es népszavazás kapcsán hasonló érdekszervezeti aktivitásról nem beszélhetünk. Ehhez hozzájárulhat az is, hogy merőben más volt a népszavazás jellege. 1975- ben túlnyomórészt gazdasági érvek kerültek előtérbe, amik közvetlenül érintik a lakosságot. A választási rendszer módosításáról szóló népszavazás is közvetlen hatással van a lakosságra (hiszen a kormányzó hatalom megválasztásának módjáról döntöttek), ugyanakkor e téma kapcsán nem voltak olyan törésvonalak, amelyek mentén egyértelműen felsorakoztak volna az érdekvédelmi szervezetek. Az 1975-ös népszavazásra megosztott politikai környezetben került sor. Butler és Kavanagh az 1974-es választások kapcsán állapította meg, hogy a Konzervatív Párt és a Munkáspárt bázisa terén az 1950-es évek óta nem történt alapvető változás.42 Az EK- tagság kapcsán ugyanakkor nem tudták maguk mellé állítani a szimpatizánsaikat. Ezt magyarázhatja az a tény, hogy az 1960-as évektől kezdve a biztos pártszavazók és támogatók száma jelentősen csökkent: a két nagy párt esetében az 1963-as helyzethez képest 1979-re a felére csökkent.43 Az 1974 februárjában tartott választásokon a Munkáspárt a szavazatok 37,2 százalékát szerezte meg, ezzel 301 székhez jutott a Parlamentben (szemben a Konzervatív Párt 37,9 százalékával és 297 székével).44 A Wilson vezette Munkáspárt így csak kisebbségi kormányt tudott alakítani. A belpolitikai patthelyzet feloldására még az év vége előtt 112 Külügyi Szemle
