Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - NAGY-BRITANNIA ÉS AZ EU - Somai Miklós: A britek és az EU közös költségvetése - különös tekintettel a rebate-re
A britek és az EU közös költségvetése Ugyanakkor két körülmény jelentősen gyengítette a britek helyzetét. Az egyik éppen az ominózus közös agrárpolitikával volt kapcsolatos. 2002 októberében, az Európai Tanács brüsszeli ülésén - mely az utolsó volt a keleti bővülésről a végső szót kimondani hivatott 2002. decemberi koppenhágai csúcs előtt - döntés született arról, hogy a CAP I-es pillér költségvetését 2013 végéig a 2006-ra kilátásba helyezett szinten befagyasztják.50 Bár a befagyasztás csupán a kiadási plafonra vonatkozott, a britek arra irányuló kísérlete, hogy a 2007-2013-as MFF-ről szóló megegyezést a CAP-kiadások jelentős racionalizálásához (esetleg részleges renacionalizálásához) kössék, eleve kudarcra volt ítélve. Vagyis a közös agrárpolitika és a rebate ügyét ezúttal nem lehetett összekapcsolni. A brit érdekérvényesítést nehezítő másik tényező az volt, hogy a britek a kezdetektől támogatták a keleti bővülést - ami érthető, hiszen hagyományosan az integráció szélesítése, semmint mélyítése pártján álltak. A keleti bővülés azonban önmagában - és az új tagállamokban elköltött EU-pénzek révén automatikusan - jelentős mértékben növelte a briteknek járó visszatérítést.51 Ráadásul a rebate-et a gazdasági fejlettség terén az Egyesült Királyság szintjétől jócskán elmaradó, új tagállamoknak is fizetniük kellett.52 Tény, hogy a bővüléshez való brit hozzáállás ellentmondásos volt, és jelentős felületet adott a politikai támadásokhoz.53 Mivel az idő a britek ellen dolgozott - az ország a rebate ügyében egyre inkább magára maradt -, s a 2005 júliusában elindult brit elnökségi félév jó esélyt kínált arra, hogy a lehető legkisebb áldozattal járó egyezségre lehessen jutni a kérdésben, a Blair-kabinet végül engedett: a 2005. decemberi Európa-csúcson az országnak járó visszatérítés kb. egyötödét feláldozta a keleti bővülés - és a 2007-2013-as MFF-ről való megegyezés - oltárán. A megállapodás értelmében az Egyesült Királyság a fenti (azaz az akkoriban soron következő) MFF időszakában, maximum 10,5 milliárd euró erejéig, részt vállalt a keleti bővülés költségeiben. Ez utóbbiba nem számították bele a britek által mindig is „vörös posztónak" tekintett CAP I. pilléres kiadásokat: a piaci (azaz intervencióval kapcsolatos) kiadásokat, az agrárpolitika legköltségesebb részét képező ún. közvetlen támogatásokat, valamint az eredetileg az agrárgarancia alapból (vagyis az CAP I. pillérből) pénzelt (s az alábbi táblázatban CAP II-Ws néven szereplő) vidékfejlesztési támogatásokat. A rebate kiszámításánál technikailag úgy jártak el, hogy az EU-szinten az országokra felosztott összes kiadásból az új EU-tagokra jutó (s a CAP I. pillértől megtisztított) rész fokozatosan növekvő hányadát - 2009-ben 20, 2010-ben 70, majd 2011-től kezdve 100 százalékát - levonták.54 A megállapodás nyomán 2007 óta érvényben lévő új ÖRS értelmében a rebate vetítési alapja az alábbi séma szerint alakul: 2014. nyár 91
