Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - NAGY-BRITANNIA ÉS AZ EU - Somai Miklós: A britek és az EU közös költségvetése - különös tekintettel a rebate-re
Somai Miklós rebate-je a gyakorlatban azt jelenti, hogy Ausztriának, Hollandiának, Németországnak és Svédországnak a brit korrekcióból rá eső rész háromnegyedét elengedik. A kieső rész terhét az EU többi tagállama viseli helyettük.42 Bár az Agenda 2000 - a kiszámolásában hozott két kisebb kiigazítástól (lásd fenn) eltekintve - „megkímélte" a rebate-et, a brit korrekció jogossága és változatlan formában történő fenntartása egyre több kritika tárgyát képezte. A rebate egy részének elengedése hátterében álló okok A közös költségvetés 1988-as reformja - a középtávra szóló kerettervek bevezetése - óta a saját források rendszerében (ÖRS) történt nagyobb átalakítások, az ún. ORD-k (own resources decision, az ORS-ről szóló tanácsi határozatok) a soron következő keretterv elfogadásához kötődtek. így volt ez a 2007-2013-as költségvetési keret (multiannual financial framework, MFF) előkészítő munkálatainak időszakában is. Az új (2007-es) ORD kialakítását végig megkülönböztetett figyelem övezte, különös tekintettel a brit rebate- re. Nem csupán a rebate finanszírozásában érdekelt tagállamok, de maga a Bizottság is behatóan foglalkozott a kérdéssel. A legkevesebb, ami elmondható, hogy a körülmények nem kedveztek a briteknek - legalábbis abban az értelemben, hogy a rebate-et továbbra is változatlan nagyságrendben legyenek képesek „megóvni". A rebate jogosságát alátámasztó érvrendszer elemeiben, kivétel nélkül, jelentős változások történtek. A közös agrárpolitikának az EU-költségve- tésen belüli súlya fokozatosan csökkent: a CAP I. (garanciális) pillére keretében elköltött pénz aránya, amely az 1980-as évek közepén az országokra felosztott kiadások 75 százalékán állt, a 2000-es évek közepére 54-55 százalék körüli szintre olvadt.43 Ráadásul az 1990-es évek CAP-reformjai azon termékcsoportok (marha, juh, gabona) közvetlen támogatottságát növelték, amelyekben az Egyesült Királyságnak viszonylag jó pozíciói voltak. Ennek következtében a brit mezőgazdaság relatív támogatottsága ugrásszerűen javult.44 A közös költségvetés forrásoldalán - a saját források szerkezetében - szintén jelentős átrendeződés történt. A sorozatos reformok - az adóalap maximalizálása, a lehívási kulcs csökkentése, illetve a nagy nettó hozzájáruló tagállamoknak (Ausztria, Svédország, Németország, Hollandia) a csökkentett kulcsra adott további kedvezmények - következtében a fontainebleau-i alku idején (valamint az azt követő évtizedben) még a bevételek 55-60 százalékát adó áfaalapú forrás részaránya 1997-től 40, 2002-től 23, majd 2004-től 15 százalék körüli szintre csökkent.45 Eközben a tagállami befizetések egyre nagyobb hányada (2004-ben már kétharmada) a GNP/GNI-alapú 4. forrásból teljesült, miáltal a rendszer egyre jobban közeledett a hozzájárulási képességhez igazodó - azaz a brit szemszögből nézve igazságosabb - teherviseléshez. 88 Külügyi Szemle
