Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)
2014 / 2. szám - NAGY-BRITANNIA ÉS AZ EU - Gálik Zoltán: Se veled, se nélküled - Az Egyesült Királyság és az Európai Unió viharos évei
Gálik Zoltán áramolhassanak az EU tagállamaiból az országba és viszont, valamint hogy a pénzügyi-banki szektor a lehető legszabadabban átjárható maradjon az EU viszonylatában. A teljes hátat fordítás hosszú távon is negatív hatással lenne a brit gazdaságra, ennek a forgatókönyvnek nincs valós esélye. Ennél eggyel szorosabb kapcsolati szintet jelentene az Európai Unió és a szigetország közötti szabadkereskedelmi övezet fenntartása, ami viszont csak korlátozott lehetőséget jelentene a szolgáltatások és a tőke szabad áramlása szempontjából. Ezeken a területeken az Egyesült Királyságnak az Európai Unióval külön megállapodásokat, a nem kizárólagos uniós kompetenciaterületeken pedig két- és többoldalú kereskedelmi szerződéseket kellene kötnie az egyes tagállamokkal. A piaci hozzáférésért cserébe éves szinten korlátozott hozzájárulást kellene fizetnie, amely megnövelné a kilépés hosz- szú távú költségeit. A Svájc által is használt modell esetében az Egyesült Királyság újra csatlakozhatna az Európai Szabadkereskedelmi Társuláshoz, ami Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc felé is megnyitná a szerződésben biztosított területeken az áruk szabad mozgását. A legszorosabb kapcsolat az lenne, ha a tárgyalások után az Egyesült Királyság a vámunió tagja maradna, és kereskedelempolitikáját továbbra is összhangban tartja az uniós külkereskedelmi szabályokkal. A következő szint az európai gazdasági térségi tagságon keresztül, a „norvég modell" keretében valósítható meg. Gyakorlatilag ez tenné lehetővé a közös piac négy vívmányához a legteljesebb hozzáférést, egyszersmind külső államként a lehető legtöbb területen alkalmazná az EU-szabályozásokat, miközben Norvégiához hasonlóan kompenzációt kellene fizetnie a közös piachoz való hozzáférésért cserébe. Jelenleg az Egyesült Királyság megközelítőleg nettó 8,6 milliárd euróval járul hozzá évente a közös költségvetéshez; a becslések szerint ennek a negyedét kellene fizetnie a norvég modellre való áttérés után, viszont a megnövekedett adminisztrációs költségek miatt akár a többszöröse is lehet a végösszeg.26 A felsorolt változatok mindegyike jelentősen csökkentené az Egyesült Királyság befolyásolási képességét, nem csoda, hogy David Cameron elutasította a norvég-svájci modell irányába tett lépéseket. A kilépés után minden valószínűség szerint egyedi, csak a szigetországra kidolgozott megoldást szeretnének megvalósítani. A folyamat összetettsége miatt a kutatók szintjén az útirányok keresése, a költség- haszon elemzése már évek óta folyik,27 Cameronnak a népszavazást ígérő kijelentése után a teljes szakítás elemzése is teret nyert. A brit Gazdaságkutató Intézet (Institute of Economic Affairs) által a kilépés forgatókönyvének kialakítására kiírt pályázatot Iáin Mansfield, a kereskedelmi és beruházási ügyek területén dolgozó brit diplomata „Minta Britanniának: nyitottság, nem elszigeteltség" (A Blueprint for Britain: Openness Not Isolation) című munkája nyerte el, amely a kilépés gazdasági, jogi és politikai folyamatait is feltérképezi. 74 Külügyi Szemle
