Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2014 (13. évfolyam)

2014 / 2. szám - NAGY-BRITANNIA ÉS AZ EU - Gálik Zoltán: Se veled, se nélküled - Az Egyesült Királyság és az Európai Unió viharos évei

Gálik Zoltán valósítana meg, de vannak olyan tagállamok, amelyekkel e területen nehéz lesz alkut kötni. Elképzelhető, hogy a szerződés módosítása során néhány helyen a jogi kötele­zettségeket lazítanák, és az Egyesült Királyság a kiegészítő jegyzőkönyvben jelezné a távolmaradás szándékát. A brit kormánynak egyszerre kell hatékony tárgyalásokat folytatnia a nemzetálla­mokkal (ahol nem elég a többség megnyerése, hanem mindenkinek támogatnia kell a javaslatokat) és az Európai Unió intézményeivel. Az Európai Parlamentben a nép­pártiak és a szocialisták kritikus szemmel figyelik az integráció lazításának kezdemé­nyezését. Az európai parlamenti választások után a harmadik legnagyobb csoportként létrejött Európai Konzervatívok és Reformisták még az euroszkeptikus és a szélsőséges csoportokkal együtt sem lenne elegendő a többség kialakítására. A tárgyalási folyamat végén az Egyesült Királyságnak meg kell győznie az Európai Tanács tagjait is a támo­gatásról, márpedig Francois Hollandé eddig nem viszonyult pozitívan a brit kezdemé­nyezésekhez. Az Európai Bizottság - Jean-Claude Juncker vezetésével - nem könnyíti meg a britek dolgát, hiszen az egyoldalú módosítások támogatása helyett várhatóan a kemény kompromisszumos megoldásokat helyezi előtérbe. A szerződésmódosítás másik, valószínűbb módja, hogy a javaslatokat az Európai Unió gazdasági kormányzási rendszerét illető módosításokkal együtt fogják kidolgoz­ni. Az ez utóbbira vonatkozó kötelmek is csak részben, vagy egyáltalán nem vonat­koznának az Egyesült Királyságra. Amennyiben ez a forgatókönyv valósul meg, akkor számolni kell a folyamat elhúzódásának lehetőségével, hiszen az elmúlt évek során létrehozott változtatások (pl. a fiskális paktum) beemelése a szerződésbe, valamint az új elemek kidolgozása (pl. a fiskális unió elemeinek kibővítése) a tagállamokat hosszas alkudozásra késztetheti. Az elmúlt két évtized ratifikációs folyamatának (maastrichti, amszterdami, nizzai, alkotmányos és lisszaboni szerződés) nehézségei alapján koránt­sem biztos, hogy a szerződések tagállami megerősítése egyszerű lesz. Írországban és az Egyesült Királyságban kötelező népszavazást tartani, de az euroszkeptikus politikai erők támogatásának megnövekedésével nem zárható ki, hogy a kormányok más orszá­gokban is népszavazás kiírását kezdeményezik majd. Amennyiben David Cameron abszolút többséget szerezve megnyeri a jövő évi vá­lasztásokat, és sikerül törvényt alkotni egy 2017-es népszavazásról, kérdés, hogy az Eu­rópai Unióban a kompetenciák újraelosztásáról szóló tárgyalási folyamat és a gazdasági kormányzás elmélyítéséről folyó tárgyalások befejeződnek-e. Ha a tárgyalási kezde­ményezés sikertelen lenne, és a tagállamok elutasítanák a brit javaslatot, népszavazást lehet kiírni a jelenlegi tagsági feltételekről. Amennyiben a brit javaslatokat elvileg elfo­gadnák a tagállamok, de a szerződésmódosítás a ratifikációkkal elhúzódna, nem lenne miről népszavazást tartani, hiszen az a helyzet adódhatna elő, hogy az azon elfogadott szerződésmódosítást a tagállamok valamelyike (vagy többen) elutasítaná(k). Az Euró­pai Unió számára is nehézségeket okozna, ha a brit népszavazás elutasító eredménye 64 Külügyi Szemle

Next

/
Thumbnails
Contents